Bookfenc

Reményik Sándor első verseskötete, a Fagyöngyök 1918-ban jelenik meg, és a költő még ez évben dedikál egy példányt Musinak, akinek pontos nevét és alakját azonban máig titok fedi…

Matthijs van Boxsel nemrégiben megjelent könyve, A butaság enciklopédiája egészen más megvilágításba képes helyezni mindazt, amit eddig a butaságról gondoltunk – vagy nem gondoltunk. A butaság birodalmában kalandozva megtudtuk, hogy a butaság az emberi civilizáció mozgatórugója, de azt is, hogyan lehet énekelve zuhanni, honnan ered az enciklopédia kifejezés, mit jelent a patafizika, van-e saját nyelve a butaságnak, hány közmondásosan ostoba város van szerte a világon – és azt is, hogy mit kezdjünk mindezzel a kétes értékű tudással.

A 2009-es könyvfesztiválon debütált az első magyar nyelvű femikrimi. Hogy ez mennyire helytálló kifejezés Sara Blaedel Bízz bennem című könyvével kapcsolatban, arról magát a szerzőt kérdeztük.

A Nyitott Könyvműhely Kiadó szimbolikus gesztusaként 2009. április 22-én, a Föld Napján jelent meg Daniel Goleman új könyve, a Zöld út a jövőbe, amely a (környezet)tudatos vásárlás jövőbeli, egyre hangsúlyosabb szerepét taglalja. A Tudatos Vásárlók Egyesületétől Horváth Gergőt kérdeztük a könyvről, az ökológiai intelligenciáról, a Föld jövőjéről és arról, hogy ennek alakulásában mekkora szerep juthat nekünk, vásárlóknak.

Ha az olvasó sokáig figyeli a Pluralica első, összevont számának borítóját, amelyen Maarit Murka Észt című képe és Kivisildnik haikui szerepelnek, az az érzése támad, hogy az idegen [észt] egy idő után ismerőssé válik, hogy a képet felosztó keresztvonalak felszámolódnak és a mozaik egésszé áll össze. Az a benyomása támad, hogy az osztottság mögött felfedezhető valami halványan körvonalazódó, összefüggő egész – ami persze lehet, hogy csak az egyes fragmentumokon keresztül válik hozzáférhetővé.

Krúdy Gyula életműve a grafomániát súrolja, nem úgy a dedikációi. Kelecsényi László mintegy hatvan Krúdytól származó, az író saját köteteibe bejegyzett dedikációt gyűjtött össze, amelyből levonhatók bizonyos következtetések az írónak saját aláírásához, valamint a könyvekhez és az irodalmi élet szereplőihez való viszonyáról. A közel hatvan ismert dedikáció egyike a Miklós Andor hírlapírónak és későbbi laptulajdonosnak címzett bejegyzés, amely most újra nyilvánosságra kerül.

Két tény véletlen, vagyis nem bizonyított egybejátszását szükségszerűnek feltüntető magyarázat, amiből nem következik bizonyosság, de egy erre felépülő hit igen. Nagyjából ez lehet a mechanizmusa annak az irodalom kulisszatitkai közé tartozó legendának, hogy Jerom David Salinger később Thomas Pynchon néven folytatta volna irodalmi munkásságát.

Az utóbbi évtizedekben fellazulni látszanak a krimi-irodalom műfaji keretei: a hagyományos cselekvésszövést újabb és újabb narratívák építik le, majd fel; elég csak Dürrenmatt, Pynchon, Auster vagy Robbe-Grillet kísérleti detektívregényeire gondolni. Napjainkban egy új műfaj követeli az őt megillető helyet a krimi-irodalom sötét tónusú palettáján: az amerikai gyökerekkel rendelkező skandináv femikrimi, amely Sara Blaedel Bízz bennem című könyvével köszönt be Magyarországra.

Az első iráni képregényben, Marjane Satrapi Persepolisában egy vadóc, lázadó kislány teheráni gyermekkora elevenedik meg, aki nem megy a szomszédba egy kis csínytevésért, de próféta akar lenni és lefekvés előtt Istennel társalog.

Régi adósságát törleszti a magyar irodalomtörténet, hiszen az 1936-ban elhunyt Kosztolányi Dezső életművének máig nem készült el a kritikai kiadása. Most azonban, egy hosszú folyamat első felvonásaként, Arany Zsuzsanna szerkesztésében napvilágot látott – ám kereskedelmi forgalomba nem került – az első füzete annak a sorozatnak, amely Kosztolányi Dezső napilapokban és folyóiratokban megjelent írásainak jegyzékét tartalmazza.