Az első iráni képregényben, Marjane Satrapi Persepolisában egy vadóc, lázadó kislány teheráni gyermekkora elevenedik meg, aki nem megy a szomszédba egy kis csínytevésért, de próféta akar lenni és lefekvés előtt Istennel társalog.
Később az emancipálódni vágyó kamaszlány Ausztriában próbál szerencsét, ahol többek között punkokkal, hippikkel, fűvel, kis herceg-szerelemmel és a Zacher-tortával ismerkedik meg. A hazatérést és az újbóli elszakadást, a mindennapokat és a sorsdöntő fordulatokat sok humorral, egyszerű, mégis elbűvölő képi világgal megjelenítő rajzos önéletrajz az utóbbi évek egyik legszerethetőbb alkotása, amelyből többek közt kiderül az is, mi köze egy iráni kislánynak Bruce Lee-hez, vajon az ABBA vagy a Bee Gees a jobb, és hogy hogyan fest egy arc kendővel és kendő nélkül.
Marjane Satrapi élettörténetének hátteréül a diktatúrától, polgárháborútól és iraki támadástól sújtott Irán két évtizedes történelme szolgál. A történelem azonban nemcsak háttér, hanem szorongató, egyre zsugorodó élettér is, ahonnan nem lehet elegánsan, következmények nélkül távozni. Csak angolos hirtelenséggel elszakadni. Vagy inkább kiszakadni.
A folyamatos ellenőrzés alatt élő, a hatalmi viszonyoknak kiszolgáltatott emberek társadalmában Marjane saját magát érzi idegennek, később, a nemtörődöm Európában pedig őt nézik annak. A kultúrák közötti grasszálása során Marjane nem nagyon jut nyugvópontra: saját és mások sztereotípiáival kénytelen szembesülni, ott kell állnia, ahol a part szakad: kiszolgáltatott céltáblaként kell felszámolni idegenségét, miközben mások a következő szavakat látják a homlokára írva: arab!, barbár!, fundamentalista!, terrorista! - és ennek hangot is adnak.
A történet persze nem is ettől érdekes, hanem inkább attól, hogy Satrapi mennyi iróniával és bájjal látja és láttatja önmagát. Merthogy két Marjane van: az emlékező Marjane és az a Marjane, akire emlékeznek. A kettejük közti távolság teszi lehetővé az iróniát, a fiatal Marjane az emlékező Marjane tudásának, tapasztalatainak, látásmódjának - és humorérzékének - fénytörésében jelenik meg. Önéletrajz lévén az emlékező személye jelöli ki a történet végpontját, azt a pozíciót, ahonnan a történet olvasódik. A két Marjane pedig az emlékezés és történetmesélés során felépülő narratíva által egyre közelebb kerül egymáshoz. Az előre és visszautalások hálójában a képregény-kockák nemcsak lineárisan következnek egymásra, hanem egy átfogó idődimenzióra tesznek szert: az emlékezés aktusának nem lineáris idejére.
Az élettörténet fejezetek egymásutánjából áll össze, amelyek leginkább novellákra emlékeztetnek: egy-egy eseményt járnak körül, vagy egy-egy metaforává emelkedő motívumra épülnek. 1980-ban induló történet első fejezete A kendő címet viseli, hiszen ekkor teszik kötelezővé Iránban a használatát. A kendő mindvégig fel-felbukkan, és a fundamentalista törekvések, a hatalmi elnyomás, az egyformaság - hiánya pedig a lázadás szimbólumává válik. Marzsi osztályfényképén mindegyik lány kendővel látható, de kettőből nem lehetne megmondani, melyikük Marzsi. A nyugati kultúra beszivárgó elemei - Bruce Lee-poszter, Iron Maiden-kazetta, Simone de Beauvoir regényei - egy multikulturális (mikro)környezetet hoznak létre, a nyugati olvasó pedig meglepetten veszi tudomásul, hogyan módosulnak, és milyen jelentést hordoznak a nyugati hagyomány elemei egy két évezredes hagyományrendszerrel bíró, de jelen pillanatban elég zilált perzsa kultúrában.
Nem lesz sokkal jobb a helyzet akkor sem, amikor a második részben Marjane elhagyja Iránt: a nyugati kultúra kontextusában Marjane akcentusa, konzervativizmusa, mássága szúr szemet. Ekkor a történelem viharai csitulni látszanak, vagy legalábbis kevesebb szó esik róluk, a hangsúly áttevődik Marjane magánéletére, magával és másokkal szembeni küzdelmeire. Amelyekből gyakran szókimondása segíti ki, ha mégsem, kihúzza magát a bajból a hajánál fogva. Ha pedig minden kötél szakad, az örökké jázmin illatú nagymama útmutatásai nyújtanak kapaszkodót.
Satrapi perzsa rajzvilága kendőzetlen őszinteséggel, néhol szívszorongató, de végig nevetésre ingerlő módon beszél a kultúrák közötti párbeszéd lehetőségeiről, a történelem viharairól, általános emberi értékekről egy olyan kislány alakján keresztül, akivel legalább olyan könnyű azonosulni, mint - jobb esetben - az olvasónak a saját gyerekkorával.
Satrapi képregényéből 2007-ben Cannes-i fődíjas animációs film készült, melyet Oscar-díjra is jelöltek. Marjane története Rády Krisztina fordításában, két kötetben jelent meg magyarul, a Nyitott Könyvműhely gondozásában.
