Két tény véletlen, vagyis nem bizonyított egybejátszását szükségszerűnek feltüntető magyarázat, amiből nem következik bizonyosság, de egy erre felépülő hit igen. Nagyjából ez lehet a mechanizmusa annak az irodalom kulisszatitkai közé tartozó legendának, hogy Jerom David Salinger később Thomas Pynchon néven folytatta volna irodalmi munkásságát.
Salinger a legnagyobb feltűnést 1951-es Zabhegyező című könyvével keltette, 1965 óta azonban nem publikál, és 1980 óta nem adott interjút. A hírek szerint elvonultan él.
Pynchon írói indulása nagyjából egybeesik Salinger elhallgatásával: az 1950-es évek végén rövid történetekkel jelentkezett, majd első regénye, a V. 1963-ban jelent meg, ezt követte A 49-es tétel kiáltása, a krimik posztmodern remeke. Az 1973-as Súlyszivárvány idén jelent meg magyarul, Széky János fordításában. Valószínűleg az olvasó nem ismerné fel, ha szembe jönne az utcán - egészen fiatal kora óta nem készült róla publikus fénykép.
Pynchon a feltételezésekre adott állítólagos válasza kellően ironikus és homályos volt: „Not bad, keep trying." (Ami nagyjából annyit jelent: 'Nem rossz, próbálkozz tovább.') Persze a bizonyíték hiánya nem egyenlő a hiány bizonyítékával. Tehát?
