Bookfenc

Hiány. A kötet darabjait a hiány mozgatja. Az írás oka is maga a hiány, ahogyan a szabadság és jog hiánya mozgatja a Sorstalanságot, a szülők hiánya Dickens regényeinek gyerekhőseit, a tudatosan vállalt férj hiánya Hester sorsát A skarlát betűben vagy Sontag hiánya a nekrológot – Antal Nikolett írása Bán Zsófia Próbacsomagolás című kötetéről.

Lenyűgöző az a mesélőkedv, amely a könyv belső dinamikáját megteremti, és amely nélkül valószínűleg csak adatok, idegen nyelvű megnevezések, és rítusok egymás után megjelenő elegye lenne a kötet. A szerző magával ragadó lendülete pedig kitart a könyv végéig! – Kovács Péter ír Boglár Lajos Wahari című könyvéről.

Ismerjük-e az idegen kultúrákat? Miért neurotikus a társadalom? Milyen a harmonikus párkapcsolat? Hogyan viszonyulunk az értékekhez? Sikeres-e az ember? Van-e az emberiségnek jövője? Csányi Vilmos etológussal, íróval nemrégiben megjelent, A bábosok című kötete és a Mindörökké evolúció programsorozat kapcsán beszélgettünk irodalomról, politikáról, médiáról és tudományokról.

Hol tartanak a Kosztolányi kritikai kiadás munkálatai? Milyen problémákat vet fel a szövegkiadás és a nyugatosok kora? Miért nehezen megalapozható vélemény Kosztolányi Dezsőt a fasizmussal összefüggésbe hozni? Milyen értékeket vallott ő maga és vállalhatók-e ezek nyugodt lelkiismerettel? Szegedy-Maszák Mihály irodalomtörténésszel beszélgettünk.

Szubjektív útinapló – elsőként ez ugrik be az olvasónak, ha kezébe veszi Tatár György könyvét, amely a kilenc éve az Osiris Kiadónál megjelent kötet második, bővített kiadása. Az első néhány oldal után aztán rá kell döbbennie, hogy az előszó iránymutatásai tökéletesen helytállók, tekintettel a korlátozott nézőpontból ábrázolt utazásra. Ám a szerző nem valamiféle pontosan meghatározható útvonal mentén kívánja bemutatni az országot, az utazás a szövegben egyszerre sokkal absztraktabb és mégis, bizonyos szempontból nagyon is földhöz ragadt. Ennek köszönhetően a személyesség az élmények előadásmódjában általános érvényűvé válik, így a könyv jóval több, mint szubjektív útinapló.

(Ficsor Benedek kritikája)

A hat ciklusból felépített kötet első versében – amely bevezetőként megelőzi a tematikus egységeket – olvashatjuk: „...például bekopogok / egy idegen ajtón / és amikor válaszolni kellene, / hogy egyáltalán ki vagyok / és mit akarok, akkor majd / a hallgatásommal győzök.” Frappáns felütés ez, amely ugyanakkor egészen magasra helyezi a lécet, kérdésessé téve, hogy a költő képes lesz-e egyáltalán megugrani azt. Nem is a leírtak erejében bízik, a világos, kézzelfogható jelekre apellál, hanem a csenddel akarja legyőzni mindazokat, akik esetében így már a jóindulat sem számít, hiszen végül: „tényleg kinyitják.” (Ficsor Benedek kritikája)

Illyés Gyuláról valószínűleg kevesen tudják, hogy ipszilon nélkül, Illés Gyula néven született és csak családja jó hírét kímélendő változtatta meg a nevét Illyésre. Erre a tényre világít rá az író kondoleáló levele, amelyet nagybátyjának küld Párizsból, miután unokaöccse haláláról értesül.

Sam Harris fekete-fehér portréja olyan, mint a Tények és keresztények című esszéje: gunyoros, kételkedő, könnyed stílusú, de megfontolt. Olyan esszé, amely kiélezi a különbségeket és fekete-fehér színben tünteti fel őket. Nem hagy más lehetőséget, csak a „vagy-vagy”-ot. Nincsenek kompromisszumok, nincsen mismásolás: vagy hit van, vagy hitetlenség. Vagy létezik Isten, vagy nem.

Ki számolja már, hány millió eladott példánynál jár Dan Brown. Hasonlóképp nehéz összeszámolni a szerző ügyetlen mondatait is. Szerencsére magyar nyelven semmit sem veszítenek értékükből Brown angol nyelven elkövetett grammatikai baklövései és stilisztikai halálugrásai.

Míg minden bizonnyal élnek köztünk homo erectusok, sőt, neandervölgyi előemberek is, a büszke többség mégis homo sapiensként mutatkozna be egy földönkívülinek, a sapiens-t duplán dadogva el a végén...