Szubjektív útinapló – elsőként ez ugrik be az olvasónak, ha kezébe veszi Tatár György könyvét, amely a kilenc éve az Osiris Kiadónál megjelent kötet második, bővített kiadása. Az első néhány oldal után aztán rá kell döbbennie, hogy az előszó iránymutatásai tökéletesen helytállók, tekintettel a korlátozott nézőpontból ábrázolt utazásra. Ám a szerző nem valamiféle pontosan meghatározható útvonal mentén kívánja bemutatni az országot, az utazás a szövegben egyszerre sokkal absztraktabb és mégis, bizonyos szempontból nagyon is földhöz ragadt. Ennek köszönhetően a személyesség az élmények előadásmódjában általános érvényűvé válik, így a könyv jóval több, mint szubjektív útinapló.
(Ficsor Benedek kritikája)
„Saját tapasztalatból tudom, hogy a világ máshonnan nézve másként fest, más az alakja, mások a hangsúlyai" - írja Tatár György a bevezetőben. Ez az olvasó számára akkor válik meghatározó élménnyé, amikor szembesül az ismeretlen világ közvetítettségével. Minden, ami számára elérhető, egy rendkívül alapos szemlélő tekintetén, és e tekintet szöveggé alakításán keresztül válik azzá. Ily módon a nézőpontok különbségéből eredő idegenséget egy kívülálló számára csupán a szerző gondolatainak otthonossága teheti elviselhetővé. Szerencsére Tatár György történeteinek alapvető szándéka - minden elfogultság és a néhol szélsőségesen egyoldalú értelmezés dacára - a megértés, ami a befogadó számára a megértetésben valósul meg. Az elbeszélő bölcsessége még a vállaltan provokatív részleteken is átsugárzik, barátságos fénybe borítva a szöveg terében személyes preferenciák alapján elrendezett országot, amelynek olvasatai így minden esetben az alkotó útmutatásától függnek. Veszélyes egyedül elkószálni a szövegben, ahogy rendkívüli veszélyekkel járhat, ha az ember egyedül marad egy ismeretlen országban, ahol minden sarkon terroristák lesnek rá - ahogy több történet is bizonyítja, ez a klisé új energiákkal telítődik Jeruzsálem utcáin -, Tatár György ezért egy pillanatra sem engedi el útitársa kezét. Ez a kötöttség azonban sosem válik terhessé, az olvasó alighanem a legnagyobb örömmel veti alá magát vezetője akaratának, és a képzavar ellenére is vakon követi mindenhová.
Egy precíz élménybeszámoló alapvető feltétele a helyszínek és a történések minél alaposabb megismertetése, különösen akkor, ha a tapasztalatok közvetítése nem cél, csupán eszköz a szerző számára. Izrael elhelyezése térben és időben azonban komoly problémát jelent a szerző számára, olyannyira, hogy valójában a szöveg egészét az állam minél pontosabb meghatározása motiválja. Mit jelent ez a parányi ország a világ számára? Milyen értelmezési pontok mentén oldhatók fel azok különös ellentmondások, amelyek kívülről, belülről egyaránt feszítik a zsidó népet? Használhatók-e egyáltalán a nép, a nemzet európai fogalmai a zsidósággal kapcsolatban? „Számos útja van egy kultúra megismerésének" - olvashatjuk a fülszövegként is szereplő bekezdés elején. A szerző példája egy könnyed és szórakoztató, mégis tanulságos módszert körvonalaz: egy kedvenc könyv fordítása és az „eredeti", vagyis az anyanyelven megismert szöveg közt tátongó szakadék remekül illusztrálja a kultúrák megismerésének lehetőségét. Tatár György szigorú olvasási metódusa azonban hidat ver a szakadék fölé, az átjárhatóság az elbeszélő fordításának köszönhetően akadálymentes. Hiába említi meg számtalanszor a szerző a kommunikációs nehézségeket - bábeli nyelvzavar, szleng, értelmezhetetlen dialektusok -, amelyekkel nap mint nap szembesült, a saját maga számára kijelölt területen belül minden jelenség úgy nyer értelmet a szövegben, hogy az olvasó lépésről lépésre otthonosabban érzi magát ebben a világban.
Természetesen ez az otthonosság az ismeretek és a magyarázatok és nem a felhőtlen jókedv számlájára írhatók. A kultúrák egymás mellett élése ugyanis közel sem annyira vidám, mint a kedvenc olvasmányként idézett Micimackó és annak héber fordítása. Hogy megsejtsük azt a nyomasztó légkört, amely a félelemmel vegyes éberséghez hasonlítható leginkább, elég csak arra a jelenetre utalni, amikor a szerző gyanúsan leharcolt autóját - miközben a tulajdonosok éppen búcsúzkodtak a váróteremben - a katonaság minden előzetes figyelmeztetés nélkül töviről-hegyire átvizsgálta a repülőtér parkolójában. Ez számunkra, akik a szobánk biztonságos melegében a szövegből értesülünk az előrelátás és felügyelet minden képzeletet felülmúló jelenségeivel, nem egyéb puszta utópiánál. Ám fokozatosan megértjük, ez talán mégis csak több holmi képzelgésnél, és a szöveg kíméletlen valósága ebben a pillanatban ellenállhatatlanul zúdul ránk. Egy folyamatosan háborúban álló ország, melynek lakói mindenkiben ellenséget látnak, egészen másként idegen számunkra, mint akármelyik európai állam. Izrael ennek következtében úgy kerül két tűz közé, hogy míg az egyik oldalról a területi igényeket teljesen jogtalannak tartó, környező államok, a másik oldalról a világ azon „fejlett" része támadja, amely kultúrájának jelentős része a zsidó állam kulturális öröksége is egyben.
Az európai gondolkodás, az európaiság mint habitus és világnézet a szerző zsidósága tükrében olyan dogmatikus ideológiát feltételez, amely a zsidógyűlöletet teljesen természetes módon terjeszti ki Izrael államra. A meg nem értés elvén működő viselkedési minták figyelmen kívül hagyják azokat a jellegzetesen zsidó attribútumokat, amelyek megismerése és elfogadása talán enyhíthetné a látszólag elítélt etnikai-vallási feszültséget. Ezek közül az állam és a vallás szétválaszthatatlan egységének lassú felbomlásáról, a történelmi időben illetve azon kívül álló zsidó nép identitásának problémájáról, a Holokauszt allegorikus és szimbolikus értelmezési kereteiről lenne érdemes minden Izraelt vagy a zsidóságot kollektíven elítélő politikusnak és gondolkodónak minél többet megtudni. Ahhoz, hogy az ismeretlenségében félelmetes idegent megértsük, el kell fogadnunk, hogy minden különös tulajdonsága valóban őhozzá tartozó, lényegéből eredő valami. Embernek kell tekintenünk hát, aki más, mint mi magunk, de éppen mássága segít a befogadásában. Tatár György néha komoly türelmet, néha átlag feletti beleérzést kívánó történetei ezt a célt mindenképpen elérik, egy szigorúan egy nézőpontból bemutatott világ másságának elismerését.
Rövid, novellaszerű részekre bomlik a szöveg, amelyek inkább tematikusan (asszociatívak), mint kronologikusan szerveződnek. Tatár György filozófus, ez tagadhatatlanul befolyásolja az írások szerkezetét, ám a részletek alapos elemzése, az összefüggések feltárása és a gondolatiság a kispróza formájára szabott szövegekben szépirodalommá válik, még ha ezek a fogalmak mostanában ritkán választhatók el egymástól egyértelműen. Az ultra-ortodox haszidoknál tett látogatástól kezdve a jordániai kirándulás tragikus konklúzióján át, az utószóban (feltehetően ez a bővítmény) összefoglalt időtlen vallás leírásáig - hogy csak néhány megrázó, helyesebben: felrázó részt kiemeljek - lebilincselő, tanulságos mű. A szerző méltóságteljes előadásmódjának köszönhetően minden ellentmondásos, esetleg bántóan egyoldalú szöveghely beilleszthető a könyv nagy egységébe, amelynek alapja a másság megismertetése.
(Ficsor Benedek írása)
