Gerőcs Péter alkalomadtán Kosztolányi Dezső szellemét kísérgeti Budapesten, aki néha nevet egy-egy szófordulaton, talán annak biztos tudatában, hogy a nyelvet sok időre vette birtokba.
1. Mikor találkozott életében először Kosztolányival, és mire emlékszik ebből a találkozásból?
Nem emlékszem, mikor találkoztam először Kosztolányival. Talán nem is volt első találkozás, de a legpontosabb, ha azt mondom: mindegy. Ki emlékszik arra, mikor találkozott először a keresztapjával? Amikor azonban szóba elegyedünk, ez a néhány alkalom mindig nagyon ösztönző. Kosztolányi nem a műhöz, hanem a reális dolgokhoz való viszonyomat formálta legerősebben. Ennek ő valószínűleg nem örült volna, de ez sem biztos. Egyesek szerint ez jó, mások szerint nem. Én csak azt tudom, hogy így van, s ebből némileg következik az is, hogy egyfajta általános politikai (nem aktuál-) szemlélet is átszűrődött belém, főleg a publicisztikai írásaiból.
2. Mi volt élete legfontosabb Kosztolányival kapcsolatos élménye?
A Nyelv és lélek. Tudom, hogy a Nero vagy az Édes Anna nagyobb írói teljesítményt tükröz, nekem azonban, talán személyes okokból, mégis fontosabbak voltak a publicisztikai írásai. Szellemi nyitottsága, kedélyessége, és – hogy valamiként válaszoljak e felkérésre is – a kultuszellenessége.
6. Mit mondana Kosztolányinak, ha szembe jönne az utcán?
Ez számomra meglepően izgalmas kérdés, ugyanis már többször játszottam el a gondolattal, hogy szellemét kísérgetem a városban, Budapesten. Nem másét, mindig Kosztolányiét. Ilyenkor azt szoktam neki magyarázni, hogyan működnek a mai autók, és hogyan változott meg a piac működése. Néha nevet egy szófordulatomon, ilyenkor büszkén kihúzom magam.
10. Babits Mihály így nyilatkozott: "Kosztolányi Dezső szavai épek, mint az egészséges testek, s jól tartanak, mint az erős test rostjai. Szilárdak, a magyar nyelv legjobb anyagából valók, s kibírják a korok időváltozását." Egyetért-e Babits Mihály szavaival?
Babits e sorai csak látszólag leíró jellegűek, valójában azonban a laudáció kollegiális és baráti érzületei íratták vele.
Nem értek egyet. Kosztolányi szavai nem a „nyelv legjobb anyagából valók”. Kosztolányi szavai dramatikusak, elegánsak, szintaxisai reflexívek, pontosak. A nyelv nem azért nem tudja felülírni Kosztolányit, mert az ő szavai időtállóak, hanem azért, mert Kosztolányi munkássága a nyelvet sok időre birtokba vette. Úgy is mondhatnám, hogy egy sok részvénnyel rendelkező tulajdonos, aki tudja, hogy éppen az ő részvényei határozzák meg a tulajdonolt nyelv értékét, ezért egy jó ideig esze ágában sincs eladni őket; de ezt már mondtam neki. Nevetett.
