Ha pár évtizeddel később a világirodalmi lexikont böngészve valaki rábök a Patrik Ouředník névre, a cseh szerző címszava alatt, valahol az életrajzban, találni fog egy arra vonatkozó mondatot: „és akkor megírta a huszadik század Európájának történetét".Az Europeana kötete azonban zavarba ejtően vékonyka: a század nem érdemel több szót.
Ouředník nem cécózott sokat, a huszadik század épp csak átlépett a következő évezred küszöbén, amikor 2001-ben, alig egy évvel a Millenium Bug után, megjelent az Europeana. A hang, amely elmeséli a század történetét, mégis mintha sokkal távolabbról szólna. Talán nem is az idő későbbi pontjáról, hanem valahonnan a szenvtelen irónia távolából, amely a fikció eredetéül szolgál, és ahonnan nézve minden esemény és szereplő egyenrangúvá válik. Az amerikai elnök szexuális afférja, az iraki bombázás, a patkányokra való lövöldözés a lövészárkokban vagy a népirtások borzalmai között nincsen különbség. Az irónia mérlegén, a huszadik század mértékegységével mérve minden azonos fajsúlyúvá válik: ami jelentőségteljesnek tűnik, hirtelen jelentéktelenné válik, és fordítva.
A szöveg történelemkönyvekhez hasonlatos széljegyzetei pedig groteszk módon facsarják ki a szövegtémák értelmét, ilyenformán összegezve őket: „A természet természetellenessége”, „A cigányoknak sötét volt a tekintetük”, „A németek ügyeltek a higiéniára”, „A véres disznósajt fogyasztása”, stb.
Ouředník elbeszélésében egy olyan narratív háló jön létre, amelynek csomópontjaiban a század (kisebb-nagyobb) történései, agyrémjei, kicsapongásai és titkos részletei, statisztikai adatai és ideológiai képződményei, reklámszlogenjei és kimondatlan tapasztalatai állnak. Bármely pontját érinti is meg az ember, az elbeszélés finom szálain végigfut a remegés, amely az egész hálóra áthullámzik, és előcsalogatja a nagy, ronda és szőrös pókot. A huszadik századot, amely a hálót szőtte.
Az olvasó csapdába esik e narratív háló köreit róva. Az elbeszélés egymást keresztező és egymás mellett futó ösvényei ezek, amelyek visszavezetnek önmagukba, arra kényszerítik az utazót, hogy újra és újra tegye meg ugyanazt az utat, amely azt ígéri, hogy változást hoz. Ez azonban csak ámítás, az elbeszélés bekeríti az olvasót, aki így nem tud kikeveredni a történelem körfogásából, és nem talál utat semmilyen igazsághoz.
A huszadik század pókhálója az Europeana: az emlékezet ragacsos szövedéke, amelyhez hozzátapadt minden, ami a huszadik század levetett, amikor átlépett a következő század terébe.
Mintha Hrabal mesélné a történelmet, a maga groteszk látásmódján keresztül, mintha csak arról lenne szó, mit meséltek a kocsmában a hentesről, aki beletömte egy hurkába a nagyujján ékeskedő gézt, amely végül egy városi előkelőség tányérján kötött ki.
Az Europeana azonban nem sok derűt hoz magával. Patrik Ouředník pókerarccal meséli a történelmet, egy pillanatra sem zökken ki az irónia cinikus nyugalmából. Láthatatlan elbeszélőként szövi az emberekről a történeteket, akik mindenfélét gondolnak és tesznek, de valahogy nem jutnak előrébb. Ouředník úgy mesél a század eszméiről, ideológiáiról, irányzatairól, mintha bábfigurákat mozgatna. És ez az elején még vicces, az olvasó mosolyog, majd felnevet. Azonban semmi sem változik, minden vissza-visszatér önnön kezdetéhez, hogy ugyanazt a tragikomédiát vigye színre a történelem színpadán. Bárhogy is csapong az elbeszélés az időben, bárhogy is keresi a kitörés lehetőségét a körforgásból, nem találja meg. Az olvasó ráébred az elbeszélés és saját hiábavalóságára és az arcára fagy a mosoly. Csak az irónia menedéke marad, amely az embertelenen keresztül az emberit is képes megmutatni.
Patrik Ouředník Europeana - A huszadik század rövid története című könyve nemzetközi könyvsiker lett, húsz különböző nyelven látott napvilágot, magyarul immáron harmadik kiadásánál tart.
