HTML

Bookfenc

Friss topikok

  • kovi1970 (törölt): Sam Harris az egyébként megfontolandó gondolatait, kevélységével rombolja. Több tiszteletet kelle... (2014.01.22. 18:36) Egy ateista naplója

Archívum

Linkblog

Fordulat az olvasásban

2010.08.19. 19:43 Costo

Darwin ügyvédje – (Richard Dawkins: A legnagyobb mutatvány)

Címkék: evolúció darwin recenzió kreacionizmus dawkins gének a legnagyobb mutatvány

Charles Darwin elmélete kiállta az idők próbáját. Mégis, amikor a legtöbb bizonyíték támasztja alá az evolúció elméletének hitelességét, megdöbbentően nagy tömegek hisznek abban, hogy minden úgy történt, ahogy a Genezis könyvében le van írva: a Föld csupán tízezer éves, és az összes faj egy időben keletkezett, csodás isteni beavatkozásra. Dawkins birokra kel velük és lesújt könyvével.

 

 

 

 

Charles Darwin az emberi lét legfontosabb kérdéseit kutatta és próbált választ adni rájuk: honnan jöttünk, kik vagyunk, mi az élet lényege, mi az emberi történelem? Richard Dawkins Az önző gén című könyvében idézi és nagy mértékben osztja G. G. Simpson véleményét: „a kérdés megválaszolására tett 1859 előtti kísérletek semmit sem érnek, és jobban járunk, ha teljesen figyelmen kívül hagyjuk őket.” Vagyis a filozófia kétezer éves története, Platóntól a 19. századig bezárólag, ügyefogyott próbálkozás volt csupán, az emberi megismerés mellékvágánya.

Sőt, „az evolúció felfedezését Platón halott keze hátráltatta”. Platón idealizmusa szerint minden élőlény tökéletlen mása csak ugyanazon élőlény megfoghatatlan ideájának. A teve a teveség megtestesülése volna hát, a héja egy szabványhéja mása, és még sorolhatnánk. Darwin színrelépése óta azonban nem lehet elhallgatni: „nincs folyamatos nyúlság és nincs égben lógó nyúlesszencia”. A fajok nem állandóak!

A Darwin agyában született felismerés idejekorán kemény ellenállásba ütközött, de foggal-körömmel átverekedte magát az eszmék evolúcióján. Most ott ül az Atyaisten trónján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat. Úgy fest, nincs olyan tudományos elmélet, amely birokra kelne vele. Dawkins szerint ilyen vetélytárs nem is lesz. Itt az ideje tehát, hogy mindenki megértse, az evolúció tény.

 

(Peter Brueghel földi paradicsoma)

 

Dawkins valószínűleg bepöccent kicsit, hogy az evolúció elméletével kapcsolatban úgy kell viselkednie, mint a történelemtanárnak, aki miközben a Római Birodalmat tanítja, azt kell bizonygatnia, hogy a rómaiak valóban léteztek. Miközben ezeregy nyom utal az ókori civilizáció létére, éppúgy, ahogy az evolúció tényét is számtalan érv bizonyítja. „Az amerikaiak több mint 40 százaléka – írja Dawkins – elutasítja, hogy az emberiség más állatokból fejlődött ki, és azt hiszi, hogy Isten teremtett minket – és minden életet – valamikor az elmúlt tízezer évben.” Nagy-Britanniában kicsit jobb a helyzet, mindenesetre Dawkins a „történelemtagadó” kifejezést használja azokkal szemben, akik úgy gondolják, hogy a föld kora nem évmilliárdokban mérhető, és az „emberek a dinoszauruszok között járkáltak”. (A könyv Történelemtagadók című függelékében található 2005-ös felmérésen alapuló táblázat szerint Magyarországon nem is olyan rossz a helyzet: 67 százalék tartja igaznak és csak 21 hamisnak azt a mondatot, hogy „a mai formájukban ismert emberek korábbi állatfajokból fejlődtek ki”. A listát Izland vezeti, Dánia és Svédország dobogósok, hazánk középtájon foglal helyet, a sort Törökország zárja, ahol éppen 51 százalék nem hisz az evolúciónak.) Ha már történelemtagadásról van szó, Dawkins azt a mondatot is elsüti: „Az evolúció bizonyítékai legalább olyan szilárdak, mint a holokauszt azon bizonyítékai, amelyek ráadásul még szemmel láthatóvá is teszik a holokausztot.”

Egy másik metaforát is használ Dawkins, amely a könyv egészén végigvonul. Az evolúciót vizsgáló tudós munkája olyan, mint a nyomozóé, aki a bűntény elkövetése után érkezik a helyszínre. Az evolúció folyamatát nehéz tetten érni, nehéz megtapasztalni, az emberi élet túl rövid ehhez. Vannak azonban nyomok – ujjlenyomatok, lábnyomok, DNS-nyomok –, amelyekből ki lehet következtetni, ki az elkövető és mikor követte el a bűntényt. Mondhatjuk, hogy az evolúció rekonstrukción alapul, de az a helyzet, hogy a rekonstrukcióból leszűrt elmélet tökéletesen működik. Egyetlen nem megfelelő talajrétegből és korból előkerülő lelet cáfolhatná az evolúció tényét, például „nyúlkövületek a prekambriumban”. De nincsenek ilyen nyulak, nincsenek anakronisztikus fosszíliák.

Dawkins Darwin egyik leghatékonyabb fegyverével kezdi az érvelést: a háziasítással. Azok a növények, amelyeket a zöldségesnél látunk a piacon – a karfiol, a karalábé, a kelkáposzta stb. – egytől egyig néhány évszázados fajnemesítés eredményei. A szomszéd harapós kutyájának őse pedig farkas volt. A kutyatenyésztők a természet szobrászai, akik rövid idő alatt hihetetlen változásokat generálnak. Mi történhetett akkor évmilliárdok alatt?

Dawkins a virágok ösvényén halad tovább – az időben visszafelé, hogy megértsük a természetes kiválasztódás fogalmát. Hogy az ember egyáltalán rózsát szagolhat, évmilliókkal ezelőtti rovaroknak köszönheti, amelyeket sikerült a növénynek rávennie arra, hogy a nektárért cserébe repítsék a virágport a fajhoz tartozó másik egyedhez, és porozzák be azt. A szexuális reprodukció ezen formája a növények számára gazdaságosabb megoldás, mint a szél segítségével való megtermékenyítés. A növények a színek reklámjaival csalogatják a rovarokat, a rovarok pedig kritikus szemmel válogatják a növényeket. A rovarok szeme tehát az emberi kézhez hasonlatos, amely válogat és egymással keresztez bizonyos egyedeket.

Honnan veszi a tudomány biztosra, hogy a Föld 4,6 milliárd éves? Honnan lehet megállapítani egy sziklába ágyazott kövület korát? Dawkins egy fejezeten keresztül értekezik arról, milyen órákat találunk a természetbe, ahol nem másodpercekről, percekről és órákról van szó, hanem évekről, évszázadokról. A fák évgyűrűi órákként működnek, amelyek éveket mérnek, így egy fa korát könnyű megállapítani. Mivel az évgyűrűk mintázata egyedi, így könnyűszerrel össze lehet különböző fák évgyűrűinek mintázatát hasonlítani egymással, és meg lehet állapítani egymáshoz viszonyított korukat. Léteznek más módszerek is – például a radioaktív óra – amelyeket Dawkins pontosan elmagyaráz, és amelyek segítségével egészen messze is vissza lehet nyúlni az időben.

Egy ponton Dawkins megcáfolja önmagát, legalábbis a nyomozós metaforát illetően. Nem biztos, hogy az evolúció nem tapasztalható egy emberi életen belül! Az afrikai elefántok agyarának súlya 30 év alatt szignifikánsan csökkent, a nagy agyarú példányokat elejtő vadászok ugyanis evolúciós tényezőként működtek, a kisebb agyar így evolúciós előnyt jelentett a természetes kiválasztódás során.

A kreacionista vádakra felelve Dawkins azt üzeni, hogy a hiányzó láncszem elmélete azért is vérlázító, mert minden fosszília ajándék, előkerülésük egyáltalán nem törvényszerű. Kicsi az esélye a fosszilizálódásnak. Ennek megfelelően természetszerűleg maradnak hézagok a fajok történetében. Dawkins azonban számtalan követ megmozgat és állítja, a hiányzó láncszemek többnyire megkerültek.

A következő fejezetekben elmeséli, hogyan érkezhettek leguánok uszadék fákon hajózva Dél-Amerika partjaitól a Galápagos-szigetekig, megmagyarázza, hogy a földrajzi elszigeteltség hogyan alakít ki új fajokat. Az olvasó elé tárja a molekuláris bizonyítékokat, és azokat a nyomokat, amelyek a mai szerveződések részei, mégis egy évezredekkel korábbi élet maradványai. Az olvasó szemtanúja lehet annak a fegyverkezési versenynek, amely egy gazella és egy gepárd között zajlik.

Elképzelhető, hogy bizonyos embereket zavar az a tudat, hogy a libabőrözés reakciója még abból az időből maradt ránk, amikor az emlősök testét szőr borította. Zavarhatja, hogy unokatestvéreink a csimpánzok, Darwinról is készült ilyen karikatúra. Ha tovább megyünk, az még zavarba ejtőbb lehet, hogy minden élőlény rokona egymásnak. Dawkins elmeséli az evolúcióban kételkedő hölgy és Haldane professzor történetét.

 

Az evolúcióban kételkedő hölgy: Haldane professzor, még ha az evolúciónak évmilliárdok álltak is rendelkezésére, mint ön mondja, egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy egyetlen sejttől eljuthatunk a bonyolult emberi testhez, amelynek több trillió sejtje csontokká és idegekké szerveződött, egy olyan szívvé, amely évtizedeken keresztül megállás nélkül lüktet, sok-sok mérföldes érhálózattá és vesecsatornákká, és egy olyan aggyá, amely képes gondolkozni, beszélni és érezni.

H.p.: De asszonyom, erre ön is képes volt. És mindössze kilenc hónapra volt szüksége hozzá!

 

Dawkins a kreacionista elmélet kérdéseire is hasonlóan frappáns és humoros válaszokat ad, és a bolondját járatja azokkal, akik nem vesznek tudomást a tudomány kétségbevonhatatlan eredményeiről. Mégis dühítő néha az a butaság és értetlenség (vagy nevezzük elvakult hitnek?), amelyet a Dawkins által történelemtagadóknak nevezettek képviselnek. Erre példa az az interjú, amelynek egy része a könyvben is szerepel. Dawkins hiába próbálja meggyőzni partnerét arról, hogy a kézzelfogható bizonyítékokat megtalálja bármelyik rendes múzeumban, a hölgy csak azt szajkózza: de hol vannak a tényleges bizonyítékok? Mint mondtam, a bizonyítékok… De hol vannak a bizonyítékok? És így tovább…

Aki kíváncsi arra, hogyan affektál Wendy Wright, az Amerikát Féltő Asszonyok szervezetének elnöke, megnézheti a youtube-on angolul. (Sajnos a leghajmeresztőbb részeket – így azt is, amit Dawkins idéz – kivágták a műsorból, a legdurvább az első rész végi egy perc és a második rész legeleje.)


Richard Dawkins Darwin ügyvédjeként (ez kreacionista szempontból úgy hangzik: „Darwin rottweilere”) újabb és újabb területeket perel el és csatol az evolúció birodalmához. Legelőször akkor tett kísérletet ilyesmire, amikor Az önző gén című könyve megjelent. Most pedig arra vállalkozik, hogy egy 500 oldalas, képekkel és ábrákkal illusztrált, vaskos kötetben pereskedjen az evolúció védelmében. A könyv olyan vastag, mint egy szerteágazó per dokumentumainak dossziéja és olyan súlyos, hogy ha időnként leesne a polcról, maga is evolúciós tényező lehetne. Dawkins könyvei között A legnagyobb mutatvány a hiányzó láncszem: azt bizonyítja be, amit minden Dawkins-könyv, A vak órásmestertől a Szivárványbontásig – alapvetésnek tekint és ezért nem foglalkozik a bizonyításukkal. Dawkins ezúttal egészen a fajok eredetéig nyúlik vissza, az 1859-ben megjelent könyvig és az idők hajnaláig. Végigjáratja szemét a természet történetén, és miközben elképesztő mennyiségű és gondosan rendszerezett adattal szolgál, arra a végkövetkeztetésre jut, hogy az evolúció felemelő elképzelés. „»Végtelenül sokféle, csodálatos és gyönyörű forma« vesz körül minket – írja, és mindez nem véletlen, hanem nyílegyenes következménye annak, hogy létezik a nem-véletlenszerű természetes kiválasztással zajló evolúció – az egyetlen igazi játék, a Föld legnagyobb mutatványa.”

Richard Dawkins könyve hihetetlenül élvezetes, humoros, közérthető nyelven megírt, fekete-fehér ábrákkal és színes képekkel egyaránt illusztrált történet az evolúcióról, amely elfoglalja a kreacionizmus utolsó bástyáit is és tényekkel vértezi fel azokat, akik elfogadják ugyan az evolúciót, de keveset tudnak róla.

 

(Danyi Gábor írása)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bookfenc.blog.hu/api/trackback/id/tr352233757

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása