Első ízben tették közzé a Bloomsbury-kör tagjainak bizalmas leveleit, amelyek a közeli hozzátartozók Virginia Woolf öngyilkosságával kapcsolatos félelmeit dokumentálják, és amelyek bepillantást engednek az írónő halálának körülményeibe is.
A Bloomsbury-kör néven elhíresült, értelmiségi tagokat számláló, ellentmondásos csoport legalább annyira volt híres romantikus szerelmi viszonyairól, mint irodalmi munkásságáról. Tagjai közé tartozott – Virginia Woolf-on és férjén kívül –, E. M. Forster, regényíró vagy Lytton Strachey, életrajzíró, kritikus.
A King's College intézményéhez tartozó irattár korábban nem látott levelezésének több ezer lapját szedték rendbe, valamint 30 albumnyi fotográfiát.
A levelekben Virginia Woolf végső eltűnését és Dora Carrington színésznő öngyilkosságát a hozzájuk legközelebb állók tárgyalják.
A gyűjtemény, amely leveleket és fotográfiákat tartalmaz – ez utóbbiak egy része aktkép –, Frances Partridge és Rosamond Lehmann irodalmi hagyatékához tartozott, akik szintén a Bloomsbury-körhöz tartoztak.
Clive Bell, Virginia Woolf nővérének, Vanessának a férje, 1941. április 3-án kelt, Frances Patridge-nek szóló levelében, a regényírónő 59 éves korában történt eltűnését tárgyalja.
„Nem vagyok biztos benne, hogy a The Times mostanáig bejelentette-e Virginia eltűnését” – írja. „Félek, hogy a legcsekélyebb kétség sem fér hozzá, hogy [Virginia] múlt pénteken dél körül vízbe fojtotta magát. A folyó partján megtalálták a botját és a lábnyomait. Néhány héttel korábban nyilvánvalóvá vált, hogy abban a hosszú és kétségbeesett idegösszeomlásos állapotban van, amelyet korábban már többször átélt.”
Woolf holttestét végül 1941. április 18-án találták meg. Kabátjának zsebeit megrakta kövekkel, majd a sussexi birtokuk közelében lévő Ouse folyóba gyalogolt.
Patricia McGuire, a King’s College levéltárosa úgy fogalmazott: „A Bloomsbury-kör, minden ellentmondása ellenére, egy olyan csoportosulás volt, amelybe sokan vágytak. Amely intellektuális szabadsággal rendelkezett. A levelek azt is bizonyítják, hogy tagjai nem csupán szellemes ebéd utáni cseverészéseket folytattak, hanem koruk legfontosabb kérdéseiről vitatkoztak. Azonban az is kiderül róluk, hogy éppúgy érintette őket a szerelem, a veszteség és a háború, mint a hétköznapi embereket.”
A Bloomsbury-kör tagjai megdöbbentették a társadalmat a biszexuális viszonyaikkal, amelyek a házassági kötelékekre sem voltak tekintettel.
Frances Partridge akkor kezdett el együtt élni későbbi férjével, Ralph Partridge-el, amikor az még Dora Carrington házastársa volt.
Carrington az író és kritikus Lytton Stracheybe volt szerelmes, noha az nyíltan vállalta homoszexualitását és Ralph Partridge-el volt viszonya.
Miután Strachey 1932-ben, gyomorrák következtében elhunyt, két hónappal később Carrington agyonlőtte magát abban a wiltshire-i házban, amelyet egymás között osztottak meg.
Carrington még élt, amikor Ralph és Frances Partridge megérkezett. Erről Bell is ír, egy másik, Francisnak szóló levelében: „Számomra a tény, hogy még élt és öntudatánál volt, amikor Ön megérkezett, a borzalom utolsó érintésének tűnik. Mihez lehetett hasonlatos?”
(Forrás: Telegraph)