Szolcsányi Ákos válaszában Édes Annáról és a hazajáró holtakról, Kosztolányi szabadverseiről, az író tehetetlenségéről és a körömlakklemosóról mint szükséges játékeszközről írt.
1. Mikor találkozott életében először Kosztolányival, és mire emlékszik ebből a találkozásból?
Először A kulcs című novelláját olvastam általános iskolában. Nem éreztem úgy, hogy megérte elolvasni, akkoriban a könyvek széles választékából egyedül Sherlock Holmes, Kästner és a Kaland-játék-kockázat könyvek bírtak létjogosultsággal. Azóta kicsit árnyaltabban látom ezt, de akkor csak értetlenkedtem, oké, sír a gyerek, de nem ölték meg, nem ő Emil és életerő pontjai sincsenek, ezt most hová tegyem. Távoli horizont az addigiakhoz képest.
2. Mi volt élete legfontosabb Kosztolányival kapcsolatos élménye?
Az Édes Annában találtam egy félmondatot, Anna a régi gazdáit látogatta meg, a hajdani játszótárs kisgyerek pedig nem ismerte meg, mással játszott. Anna el, pontatlanul idézek, „a hazajáró halottak érezhetik így magukat”. Akkoriban gyakran járt haza egy halottam, aztán – nem hiszem, hogy Kosztolányi miatt, de – épp az idő tájt kezdett el békén hagyni. És mégsem puszta együttállás.
3. Ki a legfontosabb az Ön számára: a költő, a regényíró, a novellista, a műfordító vagy a publicista Kosztolányi?
Kosztolányi költő volt, elég, ha elővesszük a szabadverseit: az Aranysárkányt vagy az Erős várunk a nyelv darabjait.
4. Melyik Kosztolányi szöveget értékeli a legtöbbre, és melyet a legkevesebbre?
A kedvencem talán az az Esti Kornél-részlet, amelyikben a sorsüldözött özvegyet próbálja segíteni – az a tehetetlen fölény, amiből csak a fölény jut el a bolgár kalauzig (ld. Borbély Szilárd újraírását), itt leleplezi magát. A „legkevesebb”? – bajban vagyok, sok rosszat olvastam tőle, de nem emlékszem rájuk. Talán a Mit tegyen az író a háborúval szemben? körkérdésre adott válasza a legbajosabb, nem mintha többet tehetne, mint más, de talán más sem olyan tehetetlen, hogy csak várja, meghal-e. Az ilyesmiből nem illik – de nem is szép – újra odáig pörgetni a dolgot, hogy homo aestheticus – homo moralis.
5. Melyik a 11. legszebb magyar szó?
Gyalupad.
6. Mit mondana Kosztolányinak, ha szembe jönne az utcán?
„Azt mondták, meghaltál!”
7. Ha egyidős lett volna Kosztolányival és Csáth Gézával, játszott volna velük?
Igen, de a gyújtóanyagért (1997-ben körömlakklemosó) „Jóskát” küldtük volna el a boltba.
8. Mi az, amit áthagyományozna Kosztolányi munkásságából a 21. századra?
A Meztelenül c. kötetet, és a Pacsirta első felét, hogy agyaljunk, mi lett a vége.
9. Mi az, amire a leginkább kíváncsi lett volna a Kosztolányi-hagyatékból, amelynek nagy része egy második világháborús bomba következtében elveszett?
Az Ady-pör kapcsán készített vázlataira, és ha volt valami naplóféle, amibe a Karinthy-féle ugratásokat vezette, akkor arra.
10. Babits Mihály így nyilatkozott: „Kosztolányi Dezső szavai épek, mint az egészséges testek, s jól tartanak, mint az erős test rostjai. Szilárdak, a magyar nyelv legjobb anyagából valók, s kibírják a korok időváltozását.” Egyetért-e Babits Mihály szavaival?
Nehéz kérdés, mert az ún. olvasó, amikor irodalmat olvas, gyakran Kosztolányival mér, olykor azt is, amit nem azzal érdemes. Szóval Kosztolányi mindmáig népszerű, de nem tudom, ő állja-e a sarat, vagy az olvasó nem akar túllépni ezen a leckén, mert olyan jó.
