50 évvel ezelőtt, január 4-én, autóbalesetben hunyt el Albert Camus, francia író és gondolkodó, aki egy ideig a Racing Universitaire de Algerios csapatának kapusa volt. Úgy tűnik, Camus sokat profitált a népszerű sportjátékból, mert – ahogy ő mondja –: „Mindent, amit az erkölcsről és a kötelességről bizonyosan tudok, a futballnak köszönhetek.”
Gerrard és Rooney ide vagy oda, csak egy név állhat a gondolkodásra is hajlamos futball-rajongók mezén – írja a Telegraph. A Philosophy Football – amely talán az egyetlen szervezet Angliában, amelyet egy Monty Python jelenet tiszteletére alapítottak – több mint 5 ezer olyan mezt ad el évente, amelynek hátán Albert Camus neve szerepel, elől pedig az író híres mondata: „Mindent, amit az erkölcsről és a kötelességről bizonyosan tudok, a futballnak köszönhetek.”
Camus autóbalesetben hunyt el, 50 ével ezelőtt, 47 éves korában. Erőszakos halála misztikus ködöt vont az író alakja köré. Az utóbbi öt évtizedben Camus-t sokféle címkével ruházták fel: volt regényíró, alkoholista, az ellenállás hőse, Sartre barátja, majd később esküdt ellensége. Most már azonban úgy is tekintenek rá, mint olyasvalakire, aki értette a futball igazi mélységét.
Albert Camus mitológiájának egy része játékosként mutatott tehetségét is érinti. Széles körben adtak hitelt annak az állításnak, hogy a harmincas években Camus játszott Algéria csapatában, sőt vannak, akik úgy hiszik, hogy még a francia válogatott 1-es számú mezét is hordta. Az igazság azonban ennél jóval földhözragadtabb: Camus lényegesen jobb volt abban, hogy a futballról aforizmákat eszeljen ki, mintsem hogy gyakorolja a játékot.
Camus szegény családban született Algériában, apját – aki meghalt az első világháború kezdetén – nem ismerhette. Kemény gyermekkora volt: szigorú anyja nevelte, miközben a nagyanyja rendszeresen verte. Ez megmagyarázhatja azt is, miért részesítette előnyben az utcai szórakozást, és focizás közben miért a gólvonalon állt szívesebben: ha kevesebb horzsolás keletkezett a cipőjén, talán megúszhatta, hogy a nagyanyja rendesen elpáholja.
Miközben Camus a gólvonalon áll, a filozófus alakjából is felsejlik valami. Kapusnak lenni magányos és elszigetelt hivatás, erkölcsi feladat, hiszen kényszerek közepette kell játszani. Ha a csapat gólokat szerez, az nem a kapuson múlik, ha viszont gólokat kap, az a hálóőr hibája. Kapusként Camus-nek elég ideje lehetett, hogy e szerep abszurditásán gondolkodjon.
Az iskolai focicsapat után a Racing Universitaire de Algerios (RUA) csapatához igazolt, de ez futballpályafutása végét is jelentette. 1930-ban, 18 évesen súlyos tüdőbetegség miatt hónapokig nyomta az ágyat, majd felépülése után gyenge tüdeje miatt nem folytathatta a játékot. Továbbra is szerette a focit, az ötvenes években a RUA öregdiákjai felkérésére esszét írt, amely tartalmazza azt a sort, amely a Philosophy Futball által forgalmazott kapusmezen is olvasható.
Amikor a 2006-os világkupa döntőn – írja a Telegraph – Zinedine Zidane, a francia válogatott legjobbja lefejelte olasz ellenfelét, legalább olyan rejtélyesen viselkedett, mint a Közöny főhőse, Mersault, aki egy nap érthetetlen módon lelő egy arabot a tengerparton. És mint ahogy az olvasó is ösztönösen védelmére kel Mersault tettének, úgy dicsérte Zidane-t is a francia közvélemény. Camus írásaiban talán még annak a magyarázatát is megtalálhatjuk, mi történt ezen a napon a világkupán.
(Forrás: Telegraph)
