Bookfenc

Esze Dóra, aki harmadikként válaszolt Kosztolányi Dezsővel kapcsolatos körkérdésekre, orvostanhallgató nagyapjáról és a már nagybeteg íróról mesélt történetet, beszélt Kosztolányi szavainak életveszélyes törékenységéről, és elárulta, melyik a 11. legszebb magyar szó.

Kosztolányi Dezső születésének 125. évfordulója alkalmából a Bookfenc játékot kezdeményezett, amelynek során egy-egy pillanatfelvétel készült arról, ki hogyan látja ma Kosztolányi Dezső alakját és életművét, elsősorban az irodalom és a közélet szereplői közül.

Kemény György grafikus Kosztolányi születésének 125. évfordulója alkalmából küldött körkérdéseinkre válaszképpen Babits Mihály szavaira reagált, és egy munkáját küldte el, amelyből kiderül, hogy ő már jóval korábban gondolt az évfordulóra…

Kosztolányi Dezső születésének 125. évfordulója alkalmából útjára indított körkérdéseinkre elsőként Méhes Károly költő, író, újságíró válaszolt, mint írta: „örök Kosztolányisként”. Jóvoltából még a Pacsirta utolsó utáni fejezetét is elolvashatjuk.

Dél-franciaországi otthonában lett öngyilkos a Noir Désir énekesének volt felesége, a Párizsi Magyar Intézet egykori vezetője, aki sokoldalú tevékenységével nagyon sokat tett a magyar-francia kulturális kapcsolatokért. Odakint népszerűsítette József Attilát és a Szigetet, idehaza az ő fordításában jelent meg az utóbbi évtized egyik legjobb képregénye, Marjane Satrapi Persepolisa. A kötet utószava visszatekintve szívszomorító vallomás, amelyben a műfordító és sokoldalú szervező önmagáról, közérzetéről és fekete-fehér pillanatairól is elárul sok mindent.

50 évvel ezelőtt, január 4-én, autóbalesetben hunyt el Albert Camus, francia író és gondolkodó, aki egy ideig a Racing Universitaire de Algerios csapatának kapusa volt. Úgy tűnik, Camus sokat profitált a népszerű sportjátékból, mert – ahogy ő mondja –: „Mindent, amit az erkölcsről és a kötelességről bizonyosan tudok, a futballnak köszönhetek.”

Részlet Patrik Ouředník Europeana című könyvéből, amely a Kalligram Kiadónál már a harmadik kiadást érte meg, és amely a huszadik század Európájának történetét meséli el groteszk módon, fekete humorral megspékelve és olyan könnyedséggel, mintha maga Hrabal mesélne egy kisvárosról…

Zavarba ejtő olyan könyvet kézbe venni, amely nem hozzám, ellenben rólam szól. Egészen egyszerűen azért, mert magyar vagyok. Zavarba ejtő olyan könyvet olvasni, amelynek a tárgya az, hogy én, aki magyar vagyok, hogy élek, hogy szeretek, hogy gyűlölök. Kicsit olyan érzés, mint amikor az embert kibeszélik a barátai a háta mögött, és véletlenül tudomást szerez róla.

Különös történelmi-, család-, és városregény A szív határai. Számos műfaji konvenció keveredik benne anélkül, hogy bármelyik mellett elkötelezné magát a szöveg. Egy ambivalens viszony analízise Poós Zoltán munkája, amely – szembehelyezkedve a trendekkel – nem kerít túl nagy feneket az elbeszélhetőségnek, elég nagyvonalúan bánik a fikcióval ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjon bizonyos buktatókat. Szerencsére azonban a regény minden olvasói hiányérzet ellenére is lebilincselő, szórakoztató, igényes írás. (Ficsor Benedek kritikája)

A gyerekek kedvencét, Thomast, a gőzmozdonyt, egy kanadai akadémikus támadta meg, mondván, hogy konzervatív politikai ideológiát képvisel és kudarc, ahogy a nőket ábrázolja.