HTML

Bookfenc

Friss topikok

  • kovi1970 (törölt): Sam Harris az egyébként megfontolandó gondolatait, kevélységével rombolja. Több tiszteletet kelle... (2014.01.22. 18:36) Egy ateista naplója

Archívum

Linkblog

Fordulat az olvasásban

2010.08.23. 11:49 Costo

„…gyöngy szavakat szórtál elibünk, hogy játsszunk”

Címkék: körkérdés kosztolányi dezső jenei gyula akarsz e játszani?

 

„...ha azt kérdezik, szeretek-e játszani, azt mondom, nagyon. S ha asszociálnom kell, a játék szóról először talán Kosztolányi jut eszembe.” – vallja Jenei Gyula, aki a Hajnali részegség versformájával és Kosztolányi tíz szavával is eljátszott.

 

 

 

 

 

 

1. Mikor találkozott életében először Kosztolányival, és mire emlékszik ebből a találkozásból?

Valószínűleg hamarébb is, de amire emlékszem: tizenhét évesen egy badacsonyi osztálytáborozáskor megvettem, azt hiszem, hat forintért, az Életre-halálra (válogatott versek) című kötetét. Nem tudom, miért választottam a pár tucat könyvet kínáló standon éppen azt. Viszont utána, ha megkérdezték, ki a kedvenc költőm (akkoriban még divat volt firtatni ilyesmit), azt feleltem: Kosztolányi. A Szeptemberi áhítat néhány sorát pedig golyóstollal felírtam a padra a fizikateremben. Tanárom meglátta, s nem vette jó néven. Óra után mosószeres szivaccsal kellett letörölnöm.

Annak a kötetnek legalább a felét kívülről tudtam. De elkeveredett. Talán odaadtam valakinek. A mostani Kosztolányi-kötetem pedig már nem ott nyílik, ahol akarom. Pörgetnem kell, ha valamit keresek, vagy a tartalomjegyzéket böngészni, ám utóbbi is nehéz ügy, mert sok versnek nem ismerem a címét.

 

2. Mi volt élete legfontosabb Kosztolányival kapcsolatos élménye?

A Toll-vitán például sokat töprengtem az elmúlt harminc évben. Amikor először olvastam Kosztolányi Adyról szóló írását, úgy tartottam, igaza van Kosztolányinak. Valójában most sem tartom másként. De nem ez a fontos. Hanem hogy közben megtanultam, nem kell mindig választani. Hogy Ady vagy Kosztolányi. Ady is, Kosztolányi is. És megtanultam, a kórus is lehet hamis.

    

3. Ki a legfontosabb az Ön számára: a költő, a regényíró, a novellista, a műfordító vagy a publicista Kosztolányi?

Igen, a költő, a novellista, a regényíró. Versfordításait is olvastam, ám azok kevéssé emlékezetesek. Ha meg néhány fordítását összevetem másokéval, nem tudom megmondani, miért tartom általában jobbnak az övéit. Tényleg jobbak, vagy egyszerűen csak elfogult vagyok Kosztolányi javára? Ja, és a publicista is nagyon fontos! Nyolcvanban érettségiztem, a moszkvai olimpia évében. Azon a nyáron rágtam át magam Kosztolányi kötetekbe gyűjtött hírlapi cikkein. Ültem a gangon, egy nyugágyban, és beleolvastam magam a tízes-húszas-harmincas évekbe. Bele Kosztolányiba. Csodálatos volt. Meghatározó.

 

4. Melyik Kosztolányi szöveget értékeli a legtöbbre, és melyet a legkevesebbre?

Nemrég hallgattam a rádióban A fürdést. Az is leg. De ha most elkezdeném olvasni Kosztolányit, bizonyára sok olyan prózát találnék, amit legtöbbre értékelek. Mert nem kell mindig választani!

S a versek! Vagy két éve eljátszottam a Hajnali részegség vershelyzetével, formájával. Ez lett belőle:

 

Hajnali éberség

 

az éjjel fölriadtam. nem tudom,

hogyan s mire; az éjszaka burok:

pokolbéli pihe.

megizzadtam, nyirkos lett lepedőm,

szobámban elfogyott a levegőm,

mint majd a végén

elfogy bizonyosan: legvégemen.

visszaaludni már nem tudtam ottan,

fölkeltem hát és ablakot nyitottam,

s amikor elmentem vizelni,

fiaim szobájából fény szivárgott,

s a szülői gondosság odarántott

megnézni azt, hogy evilági kéken

mi világlik egyik fiam kezében:

képernyő négyszöge: a telefonja.

lám csak, most ernyedt keze fogja,

minek előbb még maga volt a foglya,

klipet nézett éppen vagy hátha játszott,

szájából álombeli méz szivárog.

gondoltam, a markából kiveszem

a készüléket, s asztalra teszem,

de valami zsinór is jött vele,

a fülhallgatóból folyt a zene

halkan.

hagytam,

s némi lelkiismeret-furdalással

mentem a másik szobába, ahol

langy szuszogással

aludt feleségem, sütött a hold

srégen az ágyra. három óra volt.

a bukóablak résein kinéztem,

csipát dörgöltem, kissé fájt a térdem,

pedig nem emlékszem semmi nagy okra.

az úttestre láttam, s a csillagokra.

összesen volt az égen tán ha négy.

vagy szemem lenne rest?

lent, a bolt mögött szürkült már az ég,

s az egyik égitest

gyorsan úszott az égbolton keletre.

repülő, esetleg műhold lehetne?

a többit is jobban szemügyre vettem,

s láss csodát! légifolyosókra leltem:

repülőgépek húztak el felettem

a lassacskán derengő szürkületben.

a lenti utakon:

a verseghy úton, ahol lakom,

ilyentájt gyér a forgalom,

diszkózaj hallott messziről, sivár

dübörgés –

a falak mögött szomszédok alusznak,

keltőórájuk még csendben kivár,

de reggelre az ábrándok elúsznak,

és nem tudjuk, az álmon túl mi vár.

hallgattam, ahogy az ablakban álltam,

városom neszét,

mint áramlik szerteszét.

majd lefeküdtem, de a tamtam

gyorsult és erősödött, mintha dob

pörögne.

nem tudtam aludni, csak forgolódtam,

pedig nem volt gondolatom

akkor épp a halálra;

aztán egyszerre csak arra riadtam,

tűz a nap a szobámba.

 

5. Melyik a 11. legszebb magyar szó?

A tizenegyedik? Az csak egy szó. Ha leírnám, azt gyakorlatilag az általam legszebbnek tartott magyar szónak lehetne tekinteni. De nem tudok választani. Vagy mindig más.

Viszont a nyolcvanas évek közepén kitaláltam, hogy írok egy verset, amelyben szerepeltetem Kosztolányi tíz szavát. Leírtam őket egy fecnire. Ám úgy látszik, néha magam sem tudom kisilabizálni a saját betűimet. A láng szót lánynak olvastam. Mondjuk, ezeken a szóvégeken nem nehéz összekeverni a g-t és az y-t. A vers kötetben is tévesen jelent meg, évek múlva eszméltem csak, hogy Kosztolányi egyik szavát elvétettem. Próbáltam helyrehozni a dolgot, a láng bekerült, a lány kimaradt (nem lett volna muszáj kimaradnia) – és több helyen át is írtam a szöveget. Alább a javított változatot közlöm:

                       

egy csók. úgy kezdődhetett a végzetes

ölelés, midőn a vér csak miattuk lüktetett,

s szívük kihagyó dobbanása jósolta:

elindultál a sír felé, költő-kedvesem.

s az út. az volt csak a nagyja! poros

Bácskából Pestre vitt, de szűz álmokat

hiába kutatott-kapart föld alól is

kezed, a televényt macskakövek

hieroglifáival hazudták teli akkorra,

s később az álmok is elmaradtak.

így őszült rád a férfikor, mikor kávéházi

éjek után, ércesen csillanó hajnalon

a sínek mellett csatangoltál Kornéllal

kettesben-egyedül, és szalagnyakkendőd

furcsa sárga csokrát arcodba csapta egy

csélcsap fuvallat – oly boldog voltál,

lobbant: árván fénylett negyvennyolcas

nagyapád kardja a szabadkai ház falán

a Kossuth-kép alatt, s anyád hiába várt

minden bíbor este, kaputokban csak a szél

nyávogott a lomhán hulló őszi csöndben.

aztán már az sem. se Kárpát, se Adria.

a nők egyre messzibb lángok. a nevetések,

a sírások: kiürült sárgaréz délutánok.

a redakciók malmában pergett rád, egyre

pergett a lisztté lett búza, s te gyöngy

szavakat szórtál elibünk, hogy játsszunk.

 

6. Mit mondana Kosztolányinak, ha szembe jönne az utcán?

Semmit. Megilletődötten tekintenék rá. Esetleg lopva, óvatosan utána is fordulnék.

 

7. Ha egyidős lett volna Kosztolányival és Csáth Gézával, játszott volna velük?

Lehet. Nem tudom. Magányos gyerek voltam. De ha azt kérdezik, szeretek-e játszani, azt mondom, nagyon. S ha asszociálnom kell, a játék szóról először talán Kosztolányi jut eszembe.

 

8. Mi az, amit áthagyományozna Kosztolányi munkásságából a 21. századra?

Áthagyományozza az magát, úgy látom.

 

9. Mi az, amire a leginkább kíváncsi lett volna a Kosztolányi-hagyatékból, amelynek nagy része egy második világháborús bomba következtében elveszett?

Vagy húsz éve a Logodi utcában sétálgatva igyekeztem a nyomára lelni, hogy hol lakhatott. Néztem az üres telkeket, a házakat (hátha újraépítették a háború után), emléktáblát kerestem: itt lakott Kosztolányi. Nem találtam. Azt sem tudom, a Logodi utca melyik részén állt a házuk, amelynek ablakából a fényes égi szomszédokra látott.

 

10. Babits Mihály így nyilatkozott: „Kosztolányi Dezső szavai épek, mint az egészséges testek, s jól tartanak, mint az erős test rostjai. Szilárdak, a magyar nyelv legjobb anyagából valók, s kibírják a korok időváltozását.” Egyetért-e Babits Mihály szavaival?

Babitsnak ezek a szavai nekem idegenek. Babits nekem idegen. Amikor igaza van, akkor sem tudok vele azonosulni. Ha rácsodálkozom néhány gyönyörű versére, akkor sem tudom szeretni. Miért van így? Babits távoli. Kosztolányi emberi. Babits búvár. Hogyan is írja Kosztolányi? „Nem vetted-e észre, hogy a búvár a vaskos öltözékében milyen kevéssé emberi […] Minden búvár nagyképű.” Babitsot csak tisztelni tudom. Számos gyengesége ellenére. Kosztolányit minden esendőségével együtt szeretem. Nem tudom nem szeretni.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bookfenc.blog.hu/api/trackback/id/tr392240833

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.