HTML

Bookfenc

Friss topikok

  • kovi1970 (törölt): Sam Harris az egyébként megfontolandó gondolatait, kevélységével rombolja. Több tiszteletet kelle... (2014.01.22. 18:36) Egy ateista naplója

Archívum

Linkblog

Fordulat az olvasásban

2010.08.21. 14:00 Costo

Patrik Ouředník: EUROPEANA - (részlet)

Címkék: részlet europeana ouředník

Részlet Patrik Ouředník Europeana című könyvéből, amely a Kalligram Kiadónál már a harmadik kiadást érte meg, és amely a huszadik század Európájának történetét meséli el groteszk módon, fekete humorral megspékelve és olyan könnyedséggel, mintha maga Hrabal mesélne egy kisvárosról…

 

 

 

 

 

Patrik Ouředník

EUROPEANA

A huszadik század rövid története

(részlet)

 

 

Az 1944−ben Normandiában elesett amerikaiak jól megtermett fiúk voltak, akiknek az átlagos testmagassága 173 cm−t tett ki, s ha úgy fektették volna őket egymás mögé, hogy egyikük talpa az utána következő feje búbjával összeérjen, akkor ez 38 kilométert tett volna ki. A németek is daliás legények voltak, de legnagyobb termetűnek az első világháború szenegáli lövészei bizonyultak a maguk 176 centiméterével, így hát őket küldték az első sorokba, hogy a németekre ráijesszenek. Az első világháborúról azt mondták, hogy csataterein úgy hullottak az emberek, mint a magok a földbe, ezért az orosz kommunisták később kiszámították, hogy egy kilométernyi hulla milyen mennyiségű trágyának felel meg, és milyen megtakarításokat érhetnek el, ha a drága külföldi trágya helyett az árulók és a bűnözők holttesteit használják fel. És az angolok kitalálták a tankot, a németek pedig azt a gázt, amelyet yperitnek neveztek el, mivelhogy első ízben Ypres városánál vetették be, ami állítólag nem is volt igaz, s egyébként mustárgáznak is nevezték, mert úgy csípte az orrot, mint a dijoni mustár, ami viszont a hírek szerint igaz volt, ezért a háborúból hazatért katonák némelyike már soha nem akart dijoni mustárt fogyasztani. Az első világháborúról azt mondták, hogy imperialista háború volt, mivel a németek úgy érezték, hogy bizonyos országok elfogultak irányukban, s nem akarják nekik lehetővé tenni, hogy nagyhatalommá váljanak és valamilyen történelmi küldetést teljesítsenek. És Európában, Németországban, Ausztriában, Franciaországban, Szerbiában vagy Bulgáriában a többség úgy vélte, hogy a háború szükséges és igazságos, s megteremti a világbéke feltételeit. Emellett sokan azt gondolták, hogy a háború újjáéleszti a modern ipari világ által háttérbe szorított erényeket, a hazaszeretetet, a bátorságot és az áldozatkészséget. A szegény embereket örömmel töltötte el, hogy vonatozni fognak, a vidékiek pedig annak örültek, hogy megismerik a nagyvárosokat és majd felhívják a járási postahivatalt, ahonnan JÓL VAGYOK REMÉLEM TE IS JÓL VAGY szöveggel táviratot küldetnek a feleségüknek. A tábornokok örömmel gondoltak arra, hogy szerepelni fognak az újságokban, a nemzeti kisebbségek tagjait pedig az vidította fel, hogy azokkal vesznek majd részt a háborúban, akik akcentus nélkül beszélnek, és akikkel együtt fogják énekelni az indulókat és a vidám slágereket. És mindannyian azt hitték, hogy a szüretre vagy legkésőbb karácsonyra otthon lesznek.

 

Némelyik történész később azt mondta, hogy a huszadik század tulajdonképpen csak a háború kitörésekor, 1914−ben kezdődött, mert ez volt a történelem első olyan háborúja, amelyben nagyon sok ország vett részt és nagyon sokan haltak meg, s melynek folyamán léghajók és repülőgépek szántották az eget, s a hátországot, a városokat és a civil lakosságot bombázták, miközben a tengeralattjárók hajókat süllyesztettek el, az ágyúk pedig kis ejtőernyő segítségével tíz, sőt tizenkét kilométeres távolságra lőtték ki lövedékeiket. A németek feltalálták a gázt, az angolok a tankot, a tudósok pedig fölfedezték az izotópokat és az általános relativitáselméletet, mely szerint semmi nem volt metafizikai, ellenben minden relatív lett. S amikor a szenegáli lövészek először láttak repülőgépet, azt hitték, hogy megszelídített madár, és az egyik szenegáli katona húsdarabokat vágott ki az elhullott lovakból, majd a lehető legmesszebbre hajigálta őket, hogy a repülőgépeket elcsalogassa. A katonák zöld és terepszínű egyenruhákat hordtak, mert nem akarták, hogy az ellenség lássa őket, s ez akkortájt korszerű dolognak számított, mivel a korábbi háborúkban a katonák igencsak tarka uniformisokat viseltek, hogy már messziről láthatóak legyenek. S a levegőben szálló léghajók és repülőgépek szörnyen megrémítették a lovakat, az írók és a költők pedig annak a módját keresték, hogyan lehetne ezt a legjobban kifejezni, és 1916−ban kitalálták a dadaizmust, mert minden olyan tökkelütöttnek tűnt a szemükben. Mindeközben Oroszországban kitalálták a forradalmat. És a katonák kis lapocskát hordtak a nyakukban vagy a csuklójukon, amelyen a nevük és az ezredük száma volt olvasható, hogy tudni lehessen, ki kicsoda, és hova kell részvéttáviratot küldeni, de ha a robbanás letépte a fejüket vagy a karjukat, s a lapocskának nyoma veszett, akkor a törzs kijelentette, hogy ismeretlen katonák voltak, s a fővárosok többségében örökmécsest gyújtottak értük, hogy az emlékük ne merüljön feledésbe, mert a tűz megőrzi a hajdan voltak emlékét. És ha holttestenként 172 centiméteres átlaghosszúságot veszünk alapul, akkor összesen 2681 km francia, 1 547 km angol és 3 010 km német esett el, az egész világon elesett katonák pedig 15 058 km−t tettek ki. S 1918−ban az egész világon szétterjedt a nátha, amelyet spanyolnak neveztek, és több mint húszmillió ember halálát okozta. A pacifisták és az antimilitaristák később azt mondták, hogy ők is a háború áldozatai voltak, mert a katonák és a polgári lakosság is rossz higiéniai viszonyok között élt, az epidemiológusok azonban azt mondták, hogy a nátha több embert ölt meg azokban az országokban, amelyekben nem volt háború, például a csendes−óceáni szigeteken, Indiában vagy az Egyesült Államokban, az anarchisták pedig azt mondták, hogy jól van ez így, mert a világot már átjárta a rothadás, és a pusztulás felé tart.

 

Más történészek azonban azt mondták, hogy a huszadik század valójában korábban kezdődött, s igazi kezdetét az ipari forradalom jelentette, amely megbolygatta a tradicionális világot, s a gőzmozdonyok és a gőzhajók tehetnek mindenről. Megint mások azt mondták, hogy a huszadik század akkor vette kezdetét, amikor megállapították, hogy az ember a majomtól származik, némelyek azonban azt mondták, hogy ők kevésbé származnak a majomtól, mint mások, mert gyorsabban haladtak előre a fejlődésben. Aztán az emberek összehasonlították a nyelveket és azon kezdtek el gondolkodni, ki rendelkezik a legfejlettebb nyelvvel, és ki jutott legtovább a civilizációs folyamatban. Többnyire azt tartották, hogy a franciák, mert Franciaországban érdekes dolgok történtek, és a franciák értettek a társalgáshoz s kötőmódot és régmúlt idejű feltételes módot használtak, csábítóan mosolyogtak a nőkre, a nők pedig kánkánt táncoltak, miközben a festők impressziókon töprengtek. A németek viszont azt mondták, hogy az igazi civilizációnak egyszerűnek kell lennie és közel kell állnia a néphez, s hogy ők találták ki a romantikát, és sok német költő írt a szerelemről, és köd ülte meg a völgyeket. A németek azt is mondták, hogy ők az európai civilizáció természetes hordozói, mert értenek a háborúhoz és a kereskedéshez, de baráti mulatságokat is tudnak rendezni. S hozzátették, hogy a franciák beképzeltek, az angolok felfuvalkodottak, a szlávoknak pedig nincs is rendes nyelvük, holott a nyelv a nemzet lelke, a szlávoknak azonban nincs szükségük semmiféle nemzetre és államra, mert az ilyesmi csak zavart okozna a fejükben. A szlávok ellenben azt mondták, hogy ez nem igaz, mert a valóságban van nyelvük, és ez a legrégibb az összes közül, amit könnyűszerrel be lehet bizonyítani. Az oroszok pedig azt mondták, hogy egész Európa hanyatlóban van, s a katolikusok és a protestánsok teljesen elrontották, és felajánlották, hogy Konstantinápolyból kiűzik a törököket, aztán pedig a hit megmentése érdekében egész Európát Oroszországhoz csatolják.

 

Az első világháborút lövészárok−háborúnak is nevezték, mert néhány hónap után a front megmerevedett, a katonák eliszaposodott lövészárkokba bújtak, és éjszaka vagy hajnalban támadásra indultak, hogy húsz−, harminc− vagy ötvenméternyi szakaszt meghódítsanak az ellenség földjéből. Zöld és terepszínű egyenruhákat hordtak, és állandóan bombázták és lőtték egymást. A németek aknavetőkkel, a franciák mozsárágyúkkal rendelkeztek, s így ejtőernyős lövedékekkel tüzelhettek egymásra. Ha valamelyik alakulat támadásba lendült, a katonák csak lövészárkokon átugrálva és a drótakadályokat átvágva juthattak előre, miközben ügyelniük kellett az aknákra, az ellenség pedig géppuskatüzet nyitott rájuk. S a katonák hónapokat és éveket töltöttek a lövészárkokban, s felváltva unatkoztak és féltek és kártyáztak, s különböző neveket adtak a lövészárkoknak és a folyosóknak. A franciák olyan neveket találtak ki, mint A CSIGÁHOZ, OPERA TÉR, NYOMORÚSÁG, BALSZERENCSE, A DEZERTŐRHÖZ, GYŰLÖLET, FEJTÖRŐ, a németek pedig a GRETCHEN, BRUNHILDA, KÖVÉR BERTA és a HÚSOS KÁPOSZTA neveket. A németek azt mondták, hogy a franciák beképzeltek, a franciák pedig azt, hogy a németek civilizálatlanok. S már nem gondolták, hogy karácsonyra hazatérnek, s elhagyottnak és szeretetlennek érezték magukat. A törzskaroktól olyan hírek jöttek, hogy a háború a végéhez közeledik, és fontos, hogy senki ne adja át magát a mélabúnak, ne rendüljön meg lélekben, ellenben mindenki legyen türelmes és pozitív, és 1917−ben egy olasz katona a nővéréhez intézett levelében azt írta, hogy ÉRZEM, FOKOZATOSAN LEVÁLIK RÓLAM MINDEN, AMI JÓ VOLT BENNEM, ÉS NAPRÓL NAPRA POZITÍVABBNAK TALÁLOM MAGAMAT. És az orvostudomány nagy rejtélyévé lett, hogy a lövészárkokban nem tört ki a pestis, a katonák ugyanis patkányok társaságában éltek, amelyek a hullákból táplálkoztak és az élők ujjait és orrát harapdálták. A parancsnokságokon féltek, hogy felüti fejét a dögvész, ami az ellenségnek alkalmat nyújthat a védelmi állások bevételére, így hát minden elpusztított patkányért jutalmat írtak ki, a katonák pedig elszántan lövöldöztek a patkányokra, majd levágták a farkukat, hogy tárgyi bizonyítékuk is legyen, esténként pedig leadták a zsákmányt a patkányfarkakért felelős különleges megbízottnak, aki megállapította a darabszámot, és megmondta, ki mennyit keresett, de a pénz soha nem érkezett meg, mert erre a célra nem különítettek el semmiféle alapot. S a katonák életéből a tetvek sem hiányoztak. Megtörtént, hogy éjszaka, amikor a katonák lesben álltak, meghallották az ellenséges harcos vakaródzását, s a hang alapján rájöttek, hol rejtőzik, s lövéseket adtak le és gránátokat hajítottak abba az irányba. A tetvek és az ellenségek száma azonban nem csökkent.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bookfenc.blog.hu/api/trackback/id/tr182237131

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.