HTML

Bookfenc

Friss topikok

  • kovi1970 (törölt): Sam Harris az egyébként megfontolandó gondolatait, kevélységével rombolja. Több tiszteletet kelle... (2014.01.22. 18:36) Egy ateista naplója

Archívum

Linkblog

Fordulat az olvasásban

2010.08.19. 11:57 Costo

Újracsomagolás mint próbacsomagolás

Címkék: recenzió bán zsófia

Hiány. A kötet darabjait a hiány mozgatja. Az írás oka is maga a hiány, ahogyan a szabadság és jog hiánya mozgatja a Sorstalanságot, a szülők hiánya Dickens regényeinek gyerekhőseit, a tudatosan vállalt férj hiánya Hester sorsát A skarlát betűben vagy Sontag hiánya a nekrológot – Antal Nikolett írása Bán Zsófia Próbacsomagolás című kötetéről.

 

 

 

 

 

 

 

Mindvégig Terry Eagleton mondatai jártak az eszemben: „minden narratívában kell lennie valaminek, ami hiányzik vagy elveszett, hogy a mese kibontakozhasson: ha minden a helyén lenne, nem volna történet, nem volna mit elbeszélni. Ez a veszteség nyomaszt, de izgat is: a vágyat az ösztönzi, amit nem tudunk egészen birtokolni, s ez a narratív kielégülés egyik forrása.” Bán Zsófia Próbacsomagolás című kötetének ez a magva: nemcsak külön-kölön, az egyes esszék, rövidebb tanulmányok szintjén érzékelhető a hiány betöltésére való törekvés, hanem egységesen, az összes írást egy szálra felhúzó narrációs technika is éppen ezt szolgálja. Szinte minden munka tartalmaz előre-és visszautalásokat, közös pontokat és elemeket; valamennyire mindegyik önreflexív, s ez teremti meg a tökéletes egyensúlyt a személyesség és objektivitás között.


Próbacsomagolás. "A legfontosabb, hogy minden beférjen a csomagba. Hogy minden, ami kell ott legyen, kéznél legyen. Mert vajon van-e annál rosszabb, mint amikor útközben egyszercsak kiderül: valami elengedhetetlenül fontos holmi nincs ott, otthon maradt?” Ami ebbe a csomagba befért, egy állomás, az eddigi életút fontos darabjai. Csak egy próba, még semmiképp sem a végleges. A szerző visszapillantása önmagára. Egyszerre autonóm írások gyűjteménye és autonóm írás, amely több részből áll. Egyszerre értekező prózai darabok, amelyek sok esetben a széppróza határait súrolják. Vagy ahogyan Susan Sontag írta Barthes-ról, s amelyet Bán is idéz: “irodalmat csinált az irodalomról való beszéddel” , s ezzel a kör be is zárul.


Identitás. Hogyan határozható meg egy olyan környezetben, ahol talán a krematóriumok képe jelenti a jövőt? Kezdhető-e új élet a régi feladásával? Milyen a szocializáció folyamata egy koncentrációs táborban? A regény kapcsán már jól ismert kérdések, a nyelv, idő és személyiség uralhatatlansága mellett a szerző egy rendkívül érdekes motívumra hívja fel a figyelmet az első rész (Olvasópróbák. Utazások képben és szövegben) A sárga csillag, mint accesoire című írásában: a sárga csillag egyszerre akarja felügyelni a gondolkodást és a viselkedést. Ugyanakkor kiegészítővé válik, a ránk erőltetett stigma esztétikai szerepet kap, hiszen hordani muszáj, de tulajdonképpen hozzá is öltözködhetünk, s mindezeket együttvéve a ‘nem ruha teszi az embert’ elve tökéletesen kifordítva nyer csak értelmet. Ahogyan isteni és emberi törvény is összeütközik, s válik a “Ne ölj!” parancsa a fordítottjává. A skarlát betűt viselő Hesternek is hozzátartozója lesz a házasságtörését szimbolizáló óriási ‘A’ betű, nem a bű jelképe marad, hanem az addig véghezvitt jócselekedetek jelzésévé válik, s a főhős újraintegrálódik a társadalomba a kirekesztődés helyett. A Szép remények Pip-jának identitását a szülők hiánya határozza meg, majd a későbbiekben Magwitch, a fogoly támogatása, amelyről maga a fiú sem tud. Az önállóság hiánya pedig ekkor lép fel, s az elfordulás azoktól, akik kizárólag önmagáért szerették (a mostohaszülők és az ifjú tanítónő). S az éppen ezt az énjét felvállalni képtelen fiú roppan össze, válik Twist Oliverrel ellentétes, esendő figurává.


Határhelyzetek. Milyen narratíva rejlik a kép mögött? S ami ott van, megközelíthető-e még egyáltalán? Birtokba vehető-e, ha már nem élnek a tanúk? Erre keres választ a második rész (Próbautak. Utazások térben és időben) A hiány negatívja című darabja. A szerző édesanyja tüntető hallgatása miatt utazik Terezinbe, ahová a II. világháborúban családtagjait deportálták. Ám nemcsak ennek körülményeire nem derül fény az évek során, hanem édeasapja első feleségének valódi kilétére sem. A Radnótit megidéző fejezet az Ikrek havának paradoxonával, az iker-problémával indít. Az én egy részének elvesztése, ezáltal az identitás meghatározhatatlanságának kérdése áll a középpontban, az árnyékot vetni képtelen alak képe, amelyhez az árnyékot saját magunknak kell létrehozni e hiány kitöltésére.


Test. A megtört, a szexualizált, az árnyékot vetni képtelen, a felidézett és a jelen idejű, a sajátunk, a másiké, az általunk birtokolt, a mások által uralt. A szövegek, amelyek egy új test részei lettek, egy újracsomagolt változat darabajai. Inter- és intratextuális utalásokkal teli újracsomagolás mint próbacsomagolás.

 

(Antal Nikolett írása)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bookfenc.blog.hu/api/trackback/id/tr712232843

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.