HTML

Bookfenc

Friss topikok

  • kovi1970 (törölt): Sam Harris az egyébként megfontolandó gondolatait, kevélységével rombolja. Több tiszteletet kelle... (2014.01.22. 18:36) Egy ateista naplója

Archívum

Linkblog

Fordulat az olvasásban

2010.08.18. 18:06 Costo

Horváth Sándor: Kádár gyermekei - (részlet)

Címkék: történelem részlet kádár kor horváth sándor

"A Kádár-kor egyik kulcskérdése volt, hogy képes-e olyan generációkat teremteni, amelyek a rendszer bázisaiként szolgálhatnak. Ezért a hatalom különböző szintjei  mindent megtettek annak érdekében, hogy felügyeljék és befolyásolják a fiatalok szocializációjának folyamatát."

 

 

 

 

 

 

 

 

Erika és Óriáskerék: a felvonulás nézőpontjai

 

1969. július 5-én 3500 pillangót engedtek szabadon közel félmillió ember előtt a Hyde Parkban Brian Jones emlékére. A Rolling Stones 27 éves gitá­rosát 1969. július 3-án holtan találták úszómedencéjében. Halálára emlé­kezve az együttes két napra rá ingyenes emlékkoncertet adott. A koncertet hetekkel korábban megszervezték már, hogy bemutathassák az együttes új gitárosát, akit éppen Jones helyére szántak. Mick Jagger a koncert előtt részleteket olvasott fel Percy Shelley elhunyt barátja, John Keats emlékére írt verséből. A koncert a BBC révén hatalmas tömegeket ért el. A világ ebben a hónapban arra várt, hogy ember lépjen a Holdra. Budapesten né­hány fiatal szintén szeretett volna megemlékezni Brian Jones haláláról.

1969. július 8-án este Bognár Péter a nála tizenegy évvel fiatalabb barátnője belvárosi lakásán tartózkodott. A harminc­négy éves férfi barátnője, Járai Zsuzsanna a Corvina Kiadó Váci utcai irodájában dolgozott gyors- és gépíróként. A lakás a Bazilika melletti egyik századfordulón épült, azóta lebontott gangos házban volt a Hercegprímás utcában. A történet idején az utca a Tanácsköztársaság külügyi-népbiztosának, Alpári Gyulának a nevét vi­selte. Péter a párhuzamos Guszev utcában lakott, amelyet az Illés Béla által kitalált, 1848-49-ben magyarok oldalára átállt orosz kapitányról neveztek el (addigra már nyilvánosságra került, hogy Guszev a képzelet szülötte volt). Három nap múl­va Péter és Zsuzsanna egybehangzóan ál­lították, hogy hangversenyre készülődtek, és fél nyolc körül hagyták el a lakást. Nem tudjuk, hogy végül eljutottak-e a kon­certre, de a későbbi fejleményekből arra következtethetünk, hogy erre már nem maradt idejük. Ez több más ember sorsát befolyásolta, akárcsak az időjárás megvál­tozása. Előző nap hétfőn a kánikula miatt a mentők 120-szor vonultak ki Budapesten amiatt, hogy a nagy hőségtől sokan elájultak. Keddre hirte­len lehűlt a levegő és a hidegfront miatt esősre fordult az időjárás. Aznap délután - annak ellenére, hogy nyár közepe volt - körülbelül 15 fokosra hűlt a levegő.

 

 

 

Mick Jagger felolvassa Shelley versét a Hyde Parkban

 

Amikor a pár kilépett az utcára, már alkonyodott. Az utcán a rossz idő miatt elég kevesen voltak. A Bazilika irányából furcsa csoport kö­zeledett. Körülbelül nyolcvanan lehettek. Kettesével, vigyázzmenetben vonultak, vagyis időnként megálltak, és vigyázzállásban jobb lábukat a földhöz verték. Úgy, ahogy ezt az akkoriban nagyon népszerű A halál 50 órája című színes, szélesvásznú, látványos trükköket felvonultató amerikai háborús filmben látták.

 
 

 

Jelenet A halál 50 órája című filmből

 

A film egyik főhőse a szőke, sudár Martin Hessler páncélos ezredes volt. Róla írta a Szolnok Megyei Néplap kritikusa, hogy a filmben „okos, művelt, lovagias, bátor, népszerű, katonái rajongásig szeretik". A kritika szerint, „ha valaha készítettek olyan filmeket, ahol az ellenséget lekicsi­nyítették, az amerikaiak ebben a produkcióban eljutottak a másik végletig, alaposan eszményivé tették a Wehrmacht és az SS katonáit." A film az 1944. decemberi ardenneki német páncélos ellentámadásról szólt, amit az amerikaiak nem kis mértékben az idő jobbrafordulása miatt igen hamar sikeresen visszavertek. Az egyik kulcsjelenetben a harckocsizó század katonái fiatalságukat ellensúlyozandó úgy demonstrálták harci kedvüket, hogy a páncélosok dalát énekelve vigyázzállásban egyik lábukat a földhöz verték. A film valószínűleg csak azért magasztalta fel így az ellenséget, hogy annak legyőzése az amerikai hadsereg által (Henry Fonda, Telly Savalas - „Kojak", Charles Bronson) még nagyobb hőstettnek tűnjön. Az Esti Hírlap kritikája szerint „ahogyan mindez megjelenik a vásznon, nem­csak a cowboyfilmek, hanem a reprodukciók amerikai hagyományait is idézi: kiabálóan mesterséges romokkal, játékasztalokkal teli főhadiszál­lással, elképesztő szerelmi szállal".

Nem tudjuk, hogy a jellegzetes hidegfronti hatások (reflexek lassulása, fáradtság, fejfájás) szerepet játszhattak-e abban, ahogy az emberek tétle­nül nézték a Bazilika irányából menetelő fiatalokat. Zsuzsanna később elmondta, hogy „a közelemben egy idősebb házaspárt láttam álldogálni, akiken látszott, hogy a csoport viselkedésén megbotránkoztak, de teljesen némán és tétlenül álltak és néztek. Többen a járókelők közül a vélemé­nyem szerint úgy fogták fel az egészet, mintha iskolások vonultak volna fel és rendetlenkedtek." A menetben sok hosszú hajú és feltűnő öltözetű fiatal fiú volt, lányok csak 10-15-en lehettek. Egy részük énekelt is valamit, ami a dallam és a menetelés miatt német indulónak is tűnhetett. Bognár Péter ezt egyből az Erika című náci indulónak vélte, holott az a filmben nem hangzott el, és a menetelők egyike sem tudott jól németül. Bognár Péter először azt hitte, hogy „német turisták lehetnek". Aztán hallotta, hogy magyarul beszélgetnek, így rájött, hogy mégsem. A sor körülbe­lül húsz méter hosszú volt, és Bognár fasiszta demonstrációnak vélte a látványt. Azt nem tudni, hogy ő látta-e az amerikai filmet, ahonnan a vigyázzmenet származott.

A csoport tagjai jelszavakat is kiabáltak, de ezeket a korábbi kórusve­zető nem hallotta, mert messze voltak. Más vallomásokból később egy­értelműen kiderült, hogy a jelszavak között olyanok szerepeltek, mint például: „Óriáskerék, két forint csupán!". A szöveg az 1968-ban kettévált Syriusból novemberben megalakuló vokális slágerbeatet játszó Juventus együttes Óriáskerék című slágeréből származott. Ez már csak azért sem számíthatott rendszerellenesnek, mert a történet idején az 1959-ben létre­hozott Táncdal- és Sanzonbizottság kontrollálta, hogy „mi kerülhet hiva­talos csatornákon közönség elé". Bognár hónapokkal később azt mondta, hogy „tisztán kivehető volt, hogy az Erikát énekelték, amin én nagyon megbotránkoztam, kikeltem magamból, és kiabáltam feléjük, ami éppen eszembe jutott, nem a legszebb szavakat. Legszívesebben nekik mentem volna, de ennek semmi értelmét nem láttam." Egy másik vallomás sze­rint az Erika című dal ugyan elhangzott, de magyarul, trágárnak számító szöveggel, amit többen nem ismertek. Ezt megerősítette a később első­rendű vádlott Nagy Kennedy visszaemlékezése is, aki szerint az Erika dallamára magyar trágár szöveget énekeltek.

Ezek után Bognár Péter az utca bal oldalán lévő fülkéből telefonált a Budapesti Rendőr-főkapitányság központi ügyeletére és beszaladt a Munkásőrség Arany János utcai országos parancsnokságára, amelyet a korabe­li mendemondák szerint titkos alagút kötött össze a párszáz méterre álló Belügyminisztérium Duna Palotájával. Ott kérte az ügyeleteseket, hogy segítsenek a rendbontók elfogásában, akik közben a Szabadság tér felé tartottak. Barátnője közben követte a menetet, először 10-15 méterre, aztán leszakadozott, és a Szabadság téren már 40-50 méterre volt tőlük.

Bognár Gyula 35 éves gépésztechnikus aznap a Munkásőrség Orszá­gos Parancsnokságán munkásőrként teljesített szolgálatot. A Munkás­őrséget 1957-ben nem szovjet, hanem csehszlovák és keletnémet minta alapján szervezték meg. A munkásőregységeket a területi és üzemi elv alapján állították fel, fegyvereiket kezdetben a szovjet csapatoktól kap­ták, felszerelésükről és szakmai irányításukról a Belügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium gondoskodott. A párt az MSZMP KB Párt- és Tömegszervezeti Osztályán, illetve Adminisztratív Osztályán keresztül befolyásolta a szervezet működését, emiatt a pártfunkcionáriusok egy része a szervezetet sajátos „párthadseregnek" tartotta. A szervezet elsőd­leges célja az 1956. októberihez hasonló tömegmegmozdulások megelő­zése volt. Emiatt a munkásőrök szolgálatukat általában pártházakban és rendőrkapitányságokon teljesítették. Az önkéntesekre épülő szervezet tagjai általában valamilyen családjukban bekövetkező esemény hatására léptek be a Munkásőrségbe, ahol a felszerelésen kívül semmi más juttatást nem kaptak. 1957 januárjától áprilisáig a szervezet létszáma elérte a 21 ezer főt. A forradalom leverésére alakított leszerelő karhatalmisták (kb. 3 ezer fő) többsége a munkásőrség főállású, függetlenített parancsnoki posztjait foglalta el. A „forradalmi idők" után a szervezet elsődleges fel­adata a rendőrségnek és hadseregnek történő segítségnyújtás, valamint a pártingatlanok és katonai objektumok őrzése volt. A hősi idők kellékét, a munkásőr páncéltörő ütegeket megszüntették, a hozzájuk tartozó lőszert eladták az egyik baráti országnak. A hatvanas-hetvenes évekre a munkás­őrök létszáma 60 ezer fő körül stabilizálódott. Nyilvános megjelenésük az állami ünnepekre korlátozódott. Budapest utcáin munkásőrök nagy tömegben csak 1971-ben és 1972-ben a március 15-i tüntetések szétveré­sében kaptak feladatot.

1969. július 8-a sem lett a munkásőrök bevetésének nagy napja. Bognár Gyula civilként a Könnyűipari Alkatrészellátó Vállalatnál dolgozott, Új­pesten. Az Arany János utcai Munkásőrség Parancsnokságtól nem messze, a Népköztársaság (Andrássy) úton lakott, így valószínűleg munka után hazament, átöltözött munkásőr-egyenruhájába, és úgy ment be a központba, ahol már néhány gyári kollégája várta. Este fél 8 körül jött egy számukra ismeretlen férfi, és kérte, hogy intézkedjenek. Bár az épület előtt vonultak el a fiatalok, éneklésük nem hallatszott be. Ezt később azzal indokolta a szemtanú, hogy a hűvös idő miatt zárva volt az ablak, biztos ezért. Mindenesetre a munkásőröknek azt mondta, hogy egy nagy cso­port német dalokat énekel, például az Erikát, és Hitlert éltetik. A férfi azt is mondta, hogy az URH-t már értesítette. A munkásőrök ezt jelentették parancsnokuknak, akitől azt az utasítást kapták, hogy ketten menjenek se­gíteni a civil ruhás Bognár Péternek. Bognár Gyula egy gyári kollégájával - aki valószínűleg polgári ruhában volt - elindult a Szabadság térre. Mire odaértek, már az intézkedő rendőröket látták. A bejelentést tevő Bognár Péter segítségével egyetlen rendőrök elől menekülő fiatalt fogtak el, akit átadtak a rendőröknek.

Fél nyolc körül a 23 éves Spiegel József bezárta az Anker közben lévő dohányüzletet, és hogy pénzt adjon fel, a Bazilika melletti postára ment. Az üzlet bezárása közben látta meg a fiatalokat. A postára igyekezett, köz­ben megelőzte a csoportot, mert míg ők háromszor kaptak piros jelzést a gyalogátkelőknél, addig ő csak egyszer. Feladta a pénzt, majd kíváncsiság­ból a Bazilika lépcsőjére letelepedett fiatalok csoportjához ment, ezután követte őket. A Nemzeti Bank felé menet hallotta, ahogy a csoport a „János bácsi a csatában" kezdetű dalt és gyermekdalokat énekelt, ami a bírósági tárgyaláson egyszerűen „jenki dalként" szerepelt. Közben a járókelőktől vallomása szerint olyan megjegyzéseket hallott, hogy „rondán néznek ki". Vallomása szerint nem hallotta a csoporttól sem az Erikát, sem más fasiszta megnyilvánulásra emlékeztető szöveget. Spiegel elmondta, hogy elhalad­tak az amerikai nagykövetség előtt, és befordultak a televízió épülete elé. „Ekkor szólaltak meg a szirénák és jöttek az URH-kocsik."

A rendőrség pár perc alatt megérkezett, ami nem a véletlen műve volt. 1969-ben és 1970-ben emelték a rendőrség költségvetését, ezen belül el­sősorban a közterek ellenőrzésére szolgáló közterületi szolgálatét, a jár­őrökét.

Pusztai János rendőrhadnagy már este nyolc óra előtt 10 perccel azt az utasítást kapta a politikai ügyeletestől, hogy menjen az V. kerületi rendőrkapitányságra, mert előállítás történt „politikai bűncselekmény gya­nújának elkövetése miatt." Ott megtudta, hogy 11 főt állítottak elő két URH-s járőrkocsival. Többen közülük csak a látványosságot szemlélték, így kerültek a rendőrök kezei közé, igazoltatás közben. A rendőrök még órákkal az eset után is a megjelenésük után szerteszét szaladt fiatalokat fogdosták és igazoltatták a szomszédos utcákban. Bognár Péter még látott is egy ilyen csoportot, akiktől állítása szerint azt hallotta, „csak tudnám, hova szaladtak a többiek." A többiek egy része - köztük Nagy Kennedy - a Duna felé szaladt, ahol beugráltak a vízbe, hagyták magukat sodródni az árral, végül kiúsztak a partra ott, ahol már nem voltak rendőrök.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bookfenc.blog.hu/api/trackback/id/tr222231100

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.