Szabó Tünde, a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola Könyvműves szakjának végzős diákjaként 2008-ban gondolta újra Dévai Bíró Mátyás Orthographia Ungarica című művét. Az eredmény egy egyetlen példányban készült műremek. (Balogh Sándor írása)
Több elemből álló, egymásba záródó, csúsztatható dobozban helyezte el Szabó Tünde az Orthographia Ungarica beszkennelt és kinyomtatott oldalait az eredeti, 15x10 cm-es méretben. Legbelül szürke, végtelenített Canson, gépi műmerített papíron, leporello hajtásban az 1908-as fakszimile kiadás szövege, ha kihúznánk, métereken át tekeregne tova.
Minden hajtás összekötő eleme egy keskeny fülecske, halvány, kávé tónusú Ingres papír, magyarázatokkal, idézetekkel: a fülszöveg. Ezek a széljegyzetek Szabó Tünde gyűjtései, kiegészítései, követik Dévai Bíró ábécés és imádságos könyvének tartalmát oldalról-oldalra. A könyvműves kommentárjai párhuzamosan kapcsolódnak az adott szövegrészlethez, evangéliumhoz, nyomdászati, stilisztikai, vallástörténeti és mai vonatkozású, református szempontú magyarázó részletekkel.
Csak az első és utolsó oldal rögzített a szétnyitható és tökéletesen záródó dobozszerű táblákhoz. A doboztetőbe süllyesztve kis füzet tartalmazza a döcögős, XVI. századi magyar szöveg mai átiratát. Külsején, a dobozon, a táblákon, a tokon ismétlődő díszítésképpen a címlap inda-levél motívuma változatos variációkban, fekete-szürke színekben köszön vissza. A füzetecske beleillik az imitált könyvfedélbe, az egész pedig éppen passzol a záró tokba. Minden a helyén van, a világ kiegyensúlyozott és elemeire bontható, majd ismét összerakható, ahogy a fegyelmezett vallási liturgia tart rendet.
Szabó Tünde a kötéshez egyszerű anyagokat használ, a táblák és a tok papírlemezei ugyanannak a merített papírnak más-más árnyalatával borítottak, mint a belső oldalak. A mű könyv – és mégsem teljesen az. A könyv jelleget a dobozszerűség oldja, tartó-védő funkcióval, a leporello szerkezet visszautal az ősi, lineáris tekercs alakra, a hajtogatásokkal képzett ívek a klasszikus könyv típusára mutatnak. A visszafogottság azt a méltóságot sugallja, ami megilleti a tartalmat, a szerkezet pedig azt a zártságot és fegyelmet, ami a tartalom mögött van, önkéntesen és felvállaltan, megteremtve tartalom és forma összhangját.
Szabó Tünde kivitelezésében 2008. (16,7x14 cm)
Balogh Sándor írása
