Ashley Naftule négy évig dolgozott a használt könyv kereskedelemben. Személyes tárgyai tekintélyes részét adta el könyvesboltoknak, és több ezer tételt vásárolt saját üzlete számára, különböző úriemberektől – és totálisan ostoba alakoktól. Íme, azok a bűnök, amelyektől óvakodnunk kell, ha nem akarjuk felbőszíteni a becsüst, akitől könyveink – minél magasabb – ellenértékét várjuk.
Vastag kötetekkel gyarapodik a könyvespolcod, a beépített szekrény is tele, és lassan a spájzban, a padláson és a pincében kezded felhalmozni a könyveket. Hamarosan eljön a nap, amikor könyvkészleted súlyától nyögve a padlódeszkák is elkezdenek recsegni-ropogni, és kegyelemért könyörögnek. Ekkor felvillan elmédben a racionalitás diadalmas szikrája, és azt teszed, ami az egyetlen járható út: megszabadulsz az egésztől. Vagy ha nem is az egésztől, legalább egy részétől. Azoktól a kötetektől, amelyekből kinőttél. Vagy legalább azoktól, amelyekkel megajándékoztak. A könyvektől, amelyeket valószínűleg soha nem fogsz újra elolvasni.
Mit kezdesz ezzel a vastag irodalmi anyaggal? Ha türelmes vagy, és el kívánod odázni az azonnali pénzügyi kielégülést, megpróbálod magad eladni az interneten. Ha azonban rögvest szükséged van a pénzre, netán életbe vágó, hogy kitakaríts néhány szobát, esetleg nincs időd arra várni, hogy valaki a „kosárba” gombra kattintson, hogy utána becsomagold a rendelést és magad add postára, akkor minden bizonnyal kipróbálod a szerencsédet a közel eső, barátságos, használt könyvekkel kereskedő boltban.
Ashley Naftule, aki egyaránt állt mindkét oldalon – volt vevő és eladó is –, úgy döntött, hogy megosztja nehezen szerzett tudását, hogy segítsen elkerülni azokat a hibákat, amelyet a könyv eladói rendszerint elkövetnek, kiváltva ezzel a becsüsök haragját. És mielőtt azt mondanád, hogy „teszek rá, mit gondol a becsüs rólam”, tartsd észben, hogy a haragos becsüs valószínűleg nem fog túl bőkezűnek mutatkozni. Ha szeretnéd, ha a könyveidért maximális profitot könyvelhetnél el, és emberi méltóságod a legkisebb csorbát szenvedné, tartsd szem előtt a következő dolgokat.
Amiért a könyvbecsüs utálhat:
Úgy füstölsz, mint egy gyárkémény
A könyvek egyik kevéssé szerencsés jellemzője az a rejtélyes képesség, hogy felveszik az őket körülvévő szagokat, és soha többé nem veszítik el őket. Ha felütsz a könyveid közül, és mélyet szippantva azt tapasztalod, hogy a lapok úgy bűzlenek, mint Joe Camel seggluka, akkor – sok szerencsét az eladáshoz!
Olyan a személyiséged, mint egy macskáé
Semmi baj a macskafélékkel. Csodálatos teremtmények. És szőrös teremtmények, akik imádják szőrük kóbor csomóit a könyveken hagyni. Ha a doboz belseje, amelyben a könyveidet eladásra kínálod, olyan, mintha egy fodrászszék alatt töltött volna egy órácskát, jobban tennéd, ha kisöpörnéd ezt a komisz, potenciálisan allergiás reakciókat kiváltó szőrrengeteget, mielőtt a könyveket más mancsok is érintik.
Kétes foltok
Kutya, macska, patkány, madár – mindezen állatok kedvtelve piszkítanak a könyvekre. Ha ilyesmi történik, semmiképpen ne próbáld meg eladni a könyveidet. Ez gyakrabban történik, mint gondolnád. Hacsak nem egy Hemingway első kiadást gyaláztak meg, senki sem fogja megvásárolni a csúf barna foltokkal és pacákkal telefröcskölt kötetet. Ugyanez vonatkozik a vérre, a spermiumra, a pisire, és a félig megrágott ételdarabokra is. Van, amihez még kesztyűvel sem nyúlnak…
Nem gondolod, hogy a könyvek érinthetetlenek volnának
Egyes népek – bizonyos okokból, amelyeket nem érni fel ésszel – szeretik széttépni a könyvek borítóját. Vagy véletlenszerűen kitépni lapokat a könyvből. Bizonyos népek szeretik meghajlítani a könyv gerincét, amíg ketté nem törik, vagy legalábbis megroppan, hogy amikor kinyitják, a kötet két különálló részre essék szét, és lötyögnjön, mint a banán héja hámozás után. Szerencsésebb, ha ez esetben a célállomás az iratmegsemmisítő.
(Részlet a Poste Restante című lengyel dokumentumfilmből)
Potyautasokat kaptál
Az emberek gyakran spájzolják el a könyveiket a garázsba, faliszekrénybe, amelyet szigetelőszalaggal tekernek körbe, hogy aztán évekig felé se nézzenek. Évekig ülnek a könyveken, míg úgy nem döntenek, hogy megválnak tőlük. Ezek az emberek gyakran elfelejtik, hogy olyan világban élnek, amelyben nyüzsögnek a paraziták, a csúf kis rovarok, az izgő-mozgó százlábú teremtmények, amelyek mást sem szeretnek tenni, mint könyves ládákban utazni, hogy újabb és újabb helyeket fertőzhessenek meg. Molylepkék, csótányok, termeszek, skorpiók, pókok tartoztak azok közé a dolgok közé, amelyeket kénytelenek voltunk nyálkás péppé zúzni a könyvek átnézése közben. És attól kezdve, az olyan élőlények, mint a molylepke, petét raknak egy könyvbe, nem vásároljuk meg őket. Még egy dedikált Bukowski sem ér annyit, hogy érdemes legyen megkockáztatni egy fertőzést.
(Részlet A rózsa neve című filmből)
Nem vagy a dobozok rajongója
Ha szemeteszsákban hoznád a könyveket, ne tedd. Soha. Ha egy bevásárlókocsiba dobálnád be őket véletlenszerűen (ahol összezúzzák egymást és összegyűrődnek), nem lesz jobb a helyzet. Akkor sem, ha úgy gondolod, hogy a könyvbecsüs elhagyva az antikváriumot a kocsid csomagtartójában fog turkálni, és az üzlet egy autóparkolóban köttetik meg. Ez inkább egy kábítószer-kereskedőre vall, nem könyvkereskedőre.
A fürdőkádban szeretsz olvasni
A könyvek és a víz nem barátkozik. Még akkor sem, ha Hemingway már említett első kiadásáról van szó, és akkor sem, ha a könyv Sylvia Plath kissé megégett hajába van becsomagolva. Nincs rosszabb a vízkárosodást szenvedett könyvnél. Ha esik, nem jó ötlet a könyveket talicskára halmozni, és a felhőszakadás közepette a könyvesboltba gurítani. Két perc eső még az aranyat érő könyveket és hitvány hulladékká változtatja.
Nem érted, mit jelent a „kereslet-kínálat” kifejezés
Ha listaárat fizettél egy könyvért, ennyi pénzt soha nem kapsz cserébe egy antikváriumban. Még egy valóban kiváló könyvért sem kapod vissza valószínűleg a listaár felét sem. És ha ez a súlyos igazság zavar, add el a könyvet magadnak. Ha hozzánk hasonló kereskedőnek adod el a holmidat, azért teszed, mert gyorsan meg tudsz szabadulni a fölöslegtől, és még aznap készpénzre teszel szert. A könyvek nagyon gyorsan veszítenek az értékükből. Két évvel ezelőtti forró bestsellerek ma már filléreket érnek, egész egyszerűen azért, mert telített a piac. Ha egy papírkötésű Tom Clancey-t akarsz eladni, amelyet milliók olvastak már szerte a világon és adtak túl rajta használt könyvkereskedésekben, ne lepődj meg, ha nem vaskos papírpénz-köteggel távozol.
(Részlet A kilencedik kapu című filmből)
Úgy gondolod, hogy a menetrendek, telefonkönyvek, a félig kitöltött sudoku-könyvek eladhatók
Ha semmibe se került neked, akkor te sem fogsz érte semmit kapni. Csak megvetést. De megvetéssel még a kocsidat sem tankolhatod fel, úgyhogy jobb, ha meg sem próbálod. Ha mégis, a menetrend segít hazatalálni.
(Forrás: Phoenix New Times Blogs)
