Mesterházi Mónika költő, műfordító esete a málnás krémessel.
1. Mikor találkozott életében először Kosztolányival, és mire emlékszik ebből a találkozásból?
Az Így írtok ti-ben. De ez persze Karinthyval kapcsolatos élmény. Ehhez képest Kosztolányi már ismerősként lépett az életembe, és az is maradt, mindig, ismerős.
2. Mi volt élete legfontosabb Kosztolányival kapcsolatos élménye?
Rám esett egy málnás krémes.
3. Ki a legfontosabb az Ön számára: a költő, a regényíró, a novellista, a műfordító vagy a publicista Kosztolányi?
Novellista, költő.
4. Melyik Kosztolányi szöveget értékeli a legtöbbre, és melyet a legkevesebbre?
Esti Kornél és sok más novella, és számos kései verse. Viszont régen idegesítettek a rímei. Ma már nem bánom, ő így írt. Ez volt.
5. Melyik a 11. legszebb magyar szó?
Mindig más.
6. Mit mondana Kosztolányinak, ha szembe jönne az utcán?
Jó napot kívánok. (De nagyon mosolyognék, mint egyszer Mándy Ivánra.)
7. Ha egyidős lett volna Kosztolányival és Csáth Gézával, játszott volna velük?
Félek, hogy nem játszottak volna velem. Csáth-féle játékokat én sem szerettem volna.
8. Mi az, amit áthagyományozna Kosztolányi munkásságából a 21. századra?
Mindent. Humor, elegancia, részvét, arányérzék, munkafegyelem.
9. Mi az, amire a leginkább kíváncsi lett volna a Kosztolányi-hagyatékból, amelynek nagy része egy második világháborús bomba következtében elveszett?
Naplók, levelek.
10. Babits Mihály így nyilatkozott: „Kosztolányi Dezső szavai épek, mint az egészséges testek, s jól tartanak, mint az erős test rostjai. Szilárdak, a magyar nyelv legjobb anyagából valók, s kibírják a korok időváltozását.” Egyetért-e Babits Mihály szavaival?
Igen. De az ő szavai is kibírták.
