Az Amszterdamban élő belga író elmesélte, hogyan vált valóra gyermekkori álma, hogyan szeretett bele a kabbalába, hogyan ismétlődött meg a regényében szereplő „rémálom” a valóságban. Elárulta, mi a különbség közte, Dan Brown és Paolo Coelho között, és beszélt arról, mit keresünk ezen a világon, hol lakik Isten, hogyan teljesíthetjük ki önmagunkat és hogyan fogja megváltoztatni a könyve az életünket.
Sok mindennel foglalkoztál A kabbalista megírása előtt. Hogyan lettél író?
Amikor kisfiú voltam, az volt az álmom, hogy író leszek, de – mint mindenki – én is elfelejtkeztem az álmomról, amikor idősebb lettem. Hat évvel ezelőtt, karácsony este a kislányom szemébe néztem, és azon gondolkodtam, mi a legtöbb, amit adhatnék neki. Arra szeretném megtanítani, gondoltam, hogy a szívét kövesse egész életében. De közben rájöttem, hogy én magam egészen mással foglalkozom, mint amiről gyermekkoromban álmodoztam. Így hát akkor, karácsony szentestéjén elhatároztam, hogy azt fogom csinálni, amit mindig is szerettem volna: író leszek. Arról kell írnom, ami lázba hoz, ami elbűvöl – arról kell írnom, mi értelme az életnek, arról, hogy létezik-e Isten, arról, hogy van-e élet a halál után? Tudni akartam mindezt: mi a fenét keresünk itt a földön? Írtam egy nagyon dühös levelet Istennek, hogy a homályos tanok helyett megfogható, konkrét válaszokat kapjak. Másnap bekapcsoltam a számítógépemet, és egy levél várt az e-mailek között, amelyet egy amsterdami rabbi írt, akit soha életemben nem láttam, de aki meghívott, hogy vegyek részt a kabbala óráin. Nagyon különös egybeesés volt, egyik nap levelet írok Istennek, a másik nap meghívást kapok a kabbala-órákra! Úgy éreztem, meg kell próbálnom. Elmentem hát az első órára. Nagyon elvont és idegen volt számomra. De néhány óra után mintha megvilágosodtam volna. Beleszerettem a kabbala filozófiájába. A mesterem adta az ötletet, hogy írjak regényt két kabbalistáról, akik négyszáz évvel ezelőtt éltek. Varázslatos életük volt, a rabbi jegyzeteket adott róluk, én pedig rájöttem, ez az a történet, amit el akarok mesélni. Minden mást félbehagytam és elkezdtem írni a regényt. Két hónap alatt megírtam az első változatot, majd Izraelbe mentem kutatni, hogy befejezhessem a könyvet. Amikor visszatértem, egy csomagot találtam a küszöbön. Kinyitottam, és megpillantottam a saját könyvemet! A rabbi, akinek elküldtem a kéziratot, elment egy kiadóhoz, és kinyomatta a saját neve alatt! Döbbenten álltam. Mindent feladtam, hogy író lehessek és tessék! Egy rémálom vált valóra: a könyvem két főszereplője között ugyanez a történet játszódott le. A könyv belépett az életembe, olyan volt, mintha valami retteneteset álmodnék. Nem tehettem mást, elmentem a bíróságra. Harcoltam a könyvemért. A rabbi meg volt győződve, hogy ez az ő könyve, hiszen spirituális értelemben övé a bölcsesség, övé a tudás, én csak a kéz vagyok, aki mindezt lejegyezte. A bírósági procedúra során azonban a rabbi is megértette, hogy a kabbala és a világmindenség törvényei mások, mint a mindennapi élet törvényei. Belátta, hogy vissza kell adnia a könyvet, beleegyezett, hogy elégetésre kerüljön mind az ötezer példány, amely már készen állt arra, hogy forgalomba kerüljön. Így hát a könyvem visszakerült hozzám, és tovább dolgozhattam rajta.
Mit változtatott ez a történet a könyveden?
Miután ugyanaz történt velem, mint a regény két főszereplőjével, jobban megértettem mit jelent, ha ellopják a kéziratodat. Megértettem, mi játszódik le ilyenkor az emberben, így jobban meg tudtam írni a történetet. Az, hogy a regénybeli történet megismétlődött az életemben, egy olyan alapot jelentett, amit vissza tudtam forgatni a regény világába.
A könyved főszereplője Jicchák rabbi és tanítványa, Chájim. A tanítvány jegyzi le a mester tanításait, és szinte mindent föláldoz, hogy a könyv megszülessen. A regényed és a regényben szereplő könyv között nagyon sok a hasonlóság, az az érzése az embernek, mintha a regényed Chájim könyvének a manifesztációja volna. Chájim könyve arra volt hivatott, hogy megváltoztassa a világot. Mit gondolsz, a te regényed ugyanezt teszi?
Nagyon gőgösnek tűnnék, ha azt mondanám, igen. De az a tapasztalatom, hogy A kabbalista sok életet megváltoztatott. Hollandiában és más országokban, ahol a könyv megjelent, az embereket mélyen megérintette az üzenete, a filozófiája. Akik olvasták, valami másba kezdek bele, mint amit megelőzően csináltak. A könyv segített nekik, hogy jobb emberré váljanak, és beteljesítsék azokat a lehetőségeket, amelyek bennük lakoznak. Nem tudom megígérni, hogy a könyv az egész világot meg fogja változtatni. De emberi életeket talán igen.
Megtalálni Istent és megtalálni önmagunkat ugyanazt jelenti?
Úgy gondolom, igen. Mindannyiunkban isteni szikra lakozik. Ha ezt tudatosítjuk magunkban, akkor mindenkit, akivel találkozunk, úgy kezelünk, mintha Istennel találkoznánk. Nagyon fontos, hogy ezt megértsük, és soha ne nézzünk le másokat. Minden ember, akivel találkozol egy tanítómester, akinek üzenete van a számodra, mint ahogy te is üzenet vagy azok számára, akikkel találkozol. Az isten nem egy megfoghatatlan valami, ami a mennyben lakozik, hanem olyasmi, ami itt és most megtapasztalható. Meggyőződésem, hogy nem csak az emberekben. Ha nyitott szemmel jársz a világban, mindenhol ott találod: az állatokban, a fákban, a virágokban.
A kabbalát az egyetlen járható útnak tekinted, hogy megleljük Istent és önmagunkat?
Nem. A kabbala egy olyan nyelv, amely vonz engem, amelyet megértek. Olyan ember vagyok, akit elbűvölnek a misztikus és spirituális témák. Ugyanakkor racionális vagyok, aki érteni is akarja a dolgokat. Nincs meg az a képességem, hogy csak higgyek. Vannak olyan emberek, akik egyszerűen csak hisznek, és nem tesznek fel kérdéseket. De én nagyon kritikus természetű vagyok. A kabbala hasonló a tudományhoz, amelyet tanulnod kell, amelyet valóban meg kell tapasztalnod. Látnod kell, működnek-e a törvényei, igazak-e, van-e hatásuk. El tudom képzelni, hogy mások a buddhizmusban, a kereszténységben, vagy valami másban találják meg azt, amihez én a kabbalán keresztül jutottam el. Nem ez az egyetlen út tehát, de ha vonzódsz a misztikus dolgokhoz, ugyanakkor meg akarod őrizni a racionalitásod is, a kabbala jó választás, mert képes ezeket a dolgokat egyesíteni.
Össze tudnád foglalni, mi a legfontosabb tanítása a kabbalának?
A kabbala legfontosabb tétele, hogy minden ember egy bizonyos küldetéssel jön a világra, egy olyan képességgel, amellyel senki más nem rendelkezik. Ezt a tehetséget kell beteljesítenünk. De ezt gyakran elfelejtjük, mire felnövünk! Ahogy én is elfelejtettem, hogy író akarok lenni; azt gondoltam, ez nem lehetséges, mert csak néhány ember képes az írás mesterségét művelni és megélni belőle. Azért vagyunk itt, hogy emlékezzünk a tehetségünkre, hogy azt a legmagasabb szintre fejlesszük. Hogy megmutassuk a tehetségünk gyümölcseit a világnak és jobbá tegyük vele. Ha mindenki megtenné a tőle telhető legjobbat, akkor csodákat tehetnénk, és mindenki olyan lenne, mint egy Isten a mindennapi életben.
A könyv pontosan megtervezett szerkezettel bír. A fejezetek Isten titkos neveit viselik?
Valóban, a könyv hetvenkét fejezetet foglal magában, Isten hetvenkét titkos nevét. Tulajdonképpen ezek betűk a Tórából, a Kivonulás könyvének három versében vannak elrejtve. Amikor Mózes a Vörös-tengerhez ért, fogalma sem volt, mit tegyen, előtte a tenger, mögötte az egyiptomi hadsereg, nincs menekvés. De végül ezeknek a neveknek a segítségével Mózes szét tudta választani a vizet és át tudott kelni rajta népével. Mindannyiunk életében megtalálható ez a szimbolikus Vörös-tenger: nehézségek, amelyeket le kell küzdenünk. Isten hetvenkét nevét arra használhatod, hogy felvértezd magad, hogy harcolj a saját Vörös-tengereddel. Ezért választottam ezeket a fejezetcímeket. Problémákat takarnak, amelyekkel a szereplőimnek küzdeniük kell. A könyv úgy épül fel, hogy lásd, miről szól a kabbala!
Kicsit más téma: mi a különbség közted, Paolo Coelho és Dan Brown között?
Ők milliomosok, én nem. Néhány újságíró azt mondja, hogy én vagyok a hiányzó láncszem köztük. Dan Brown nagyszerű könyveket ír: tudni akarod, mi lesz a történet vége, nem tudod abbahagyni az olvasást. Coelho azért híres, mert nagyon inspiráló szerző, arra késztet, hogy megváltoztasd az életedet. Energiát szabadít fel, és vágyakat ébreszt. Én megpróbálom Dan Brown olvasmányosságát és Coelho inspiráló erejét összeolvasztani. Remélem, hogy azok, akik elkezdik olvasni A kabbalistát, nem tudják majd letenni, és ihletet nyernek az életükhöz.
Mit vársz a magyar olvasóközönségtől?
Biztos vagyok benne, hogy Paolo Coelho és Dan Brown is népszerű a magyar olvasók körében. Viszont azt tapasztaltam, nincs sok író, aki inspiráló erővel bír és hasonló témát dolgoz fel. 15 évvel ezelőtt James Redfield írt ilyen jellegű könyveket, 20 évvel ezelőtt Richard Bach. Remélem, hogy engem is örömmel fogadnak a magyar olvasók! Most, hogy találkoztam az első magyar olvasóimmal, azt tapasztaltam, hogy őket is megérintette a könyv, éppúgy, mint más országok olvasóit. Te magyar vagy, én belga, de alapvetően nincs különbség köztünk: ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel az életünkben, ugyanazokat a harcokat vívjuk, ugyanúgy szeretünk, és közben mindannyiunkat ugyanazok a remények éltetnek.
Az interjút Deák Ágnes és Danyi Gábor készítette.
