Krúdy Gyula életműve a grafomániát súrolja, nem úgy a dedikációi. Kelecsényi László mintegy hatvan Krúdytól származó, az író saját köteteibe bejegyzett dedikációt gyűjtött össze, amelyből levonhatók bizonyos következtetések az írónak saját aláírásához, valamint a könyvekhez és az irodalmi élet szereplőihez való viszonyáról. A közel hatvan ismert dedikáció egyike a Miklós Andor hírlapírónak és későbbi laptulajdonosnak címzett bejegyzés, amely most újra nyilvánosságra kerül.
„Krúdy nem dedikálta fűnek-fának a köteteit. Aláírt műveinek száma más kortársaihoz képest elég csekély. Bizonyára lappanganak kézjegyével ellátott tomusok, de bármilyen új lelet bukkanjon is föl, nemigen változtatja meg dedikálási szokásairól kialakult képünket. Kikristályosodott tény, hogy nem adott vagy küldött aláírt példányt kora vezető politikusainak, irodalmi pápáinak, hangadó egyéniségeinek. [...] A becses aláírások többségét rokonok, jó barátok, a szűkebb pátria tagjai, valamint az irodalmi élet övéhez hasonló sorsú kézművesei, az irodalomtörténet által később méltó helyükre állított nagyságok, vagy végképp elfelejtett, egykönyves szerzők kapták"[1] - írja Kelecsényi László. A nyilvánosságra kerülő művek köteteinek azon darabjai tehát, amelyeket az író kézjegyével látott el, egy nagyon szűk, mondhatni intim közeghez szólnak, az olvasók nagyközönségéhez nem jutnak el. Mindezekből levonható egy olyanfajta következtetés, hogy Krúdy úgy tekintett saját kézírására és főleg aláírására, mint ami önmagában egyedi, de amely a szöveget is egyedivé képes tenni. Krúdynál a szerzői kézjegy - éppen azok ritkaságszámba menő volta miatt, és mert az ajánlások címzettjei válogatottan szűk körben mozogtak - kiemelt szerepet kap egyszerre hangsúlyozva a szerző személyét és a kötetek egyedi voltát.
Krúdy Gyula az 1910-es években publikálja a Szindbád-ciklus legtöbb darabját: köztük 1916-ban a Szindbád. A feltámadás című kötetet. Ennek egy példányában található az a dedikáció, amelyet Krúdy Gyula Miklós Andornak címzett. Miklós Andor újságíróként kezdi pályáját, de 1910-ben megalapítja Az Est című hallatlanul népszerű napilapot, és később a korszak legnagyobb könyv- és lapkiadójának, az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Intézetnek a tulajdonosa és irányítója lesz.
A dedikáció betű szerinti átirata helyesen a következő: „Miklós Andor úrnak nemes barátomnak, Krúdy Gyula XII. 15. Az Est".
Ez a dedikáció valószínűleg összefüggésben lehet azzal a bejegyzéssel, amely ugyancsak 1916. december 15-ére datálódik, és amelyet Sebestyén Arnoldnak, az Est-lapok vezérigazgatójának címzett Krúdy. Az időpont és a helyszín egybeesése arra enged következtetni, hogy a dedikációkat ugyanaz az alkalom szülte - talán az Est szerkesztőségében, valamilyen találkozón vagy munkavacsorán láthatta el Krúdy saját kézjegyével a köteteket.
(Forrás: Kelecsényi László: Krúdy Gyula kézjegyei, Múzeum Antikvárium, Budapest, 2003)
[1] Kelecsényi László: Krúdy Gyula kézjegyei, Múzeum Antikvárium, Budapest, 2003. 4. o.
