HTML

Bookfenc

Friss topikok

  • kovi1970 (törölt): Sam Harris az egyébként megfontolandó gondolatait, kevélységével rombolja. Több tiszteletet kelle... (2014.01.22. 18:36) Egy ateista naplója

Archívum

Linkblog

Fordulat az olvasásban

2010.08.18. 16:21 Costo

Élvezd a butaságodat! – Interjú Matthijs van Boxsellel

Címkék: interjú robert musil a butaság enciklopédiája matthijs van boxsel

Matthijs van Boxsel nemrégiben megjelent könyve, A butaság enciklopédiája egészen más megvilágításba képes helyezni mindazt, amit eddig a butaságról gondoltunk – vagy nem gondoltunk. A butaság birodalmában kalandozva megtudtuk, hogy a butaság az emberi civilizáció mozgatórugója, de azt is, hogyan lehet énekelve zuhanni, honnan ered az enciklopédia kifejezés, mit jelent a patafizika, van-e saját nyelve a butaságnak, hány közmondásosan ostoba város van szerte a világon – és azt is, hogy mit kezdjünk mindezzel a kétes értékű tudással.

 

Mikor és hogyan kezdtél el foglalkozni a butaság témájával?

1980-ban kezdtem el foglalkozni a butaság témájával. Miután nagy rajongója voltam Robert Musil-nak és A tulajdonságok nélküli embernek, elolvastam Musil összes művét, végül ráakadtam Musil egyik utolsó szövegére, az Über die Dummheit-ra, amely a butaságról szól. Musil 1937-ben tartott egy előadást, amely a katolikus fasizmust bírálta. Egy nagyon nehéz szövegről van szó, és miközben próbáltam megérteni, mit is jelent pontosan, eljutottam azokhoz a szövegekhez, amelyeket Musil forrásként használt. Több mint száz olyan munkát találtam, amelyeket teológusok, filozófusok, pszichológusok, orvosok írtak, és amelyek nagyon komolyan foglalkoztak a témával. Megpróbáltam összegyűjteni a butaság definícióit és meglepve tapasztaltam, hogy a legtöbb munkában a butaságot nem hiányosságként határozták meg, hanem önálló hatalomként. Musil volt az első, aki úgy gondolta el a butaságot, mint egy érzés hiányát - magyarázatul szolgál, hogy a legtöbb nyelvben a butaságot valamelyik érzékszerv - látás, hallás, stb. - hiányával fejezik ki. Ilyen például az angolban a dumb, amely egyaránt jelent 'butát' és 'hallgatagot' vagy 'némát'. Musil azt állítja, hogy a butaság nem az intelligencia hiánya, sokkal inkább egy érzésé. Tágabban a stílus, a humor, a szeretet hiánya. Akiből ezek a tulajdonságok hiányoznak, az buta. Egy másik gyönyörű eset az intelligens butaság. A legveszélyesebb az intelligencia és a butaság kombinációja: minél intelligensebb valaki, annál veszélyesebbek butaságának az eredményei. Vagyis az intelligencia és a butaság viszonya nem az ellentét: hiszen a butaságnak a nem-butaság, az intelligenciának pedig a nem-intelligencia az ellentéte.

 

 

Műved címe A butaság enciklopédiája. A könyv függelékében azonban éppen az enciklopédia megírásának lehetetlenségéről olvashatunk egy történetet. Hogyan érthetjük ezek után a címet, és hogyan érthetjük ezt a vállalkozást?

Az első enciklopédia a Krisztus utáni második században íródott, és nem alfabetikus volt, hanem tematikus. Minden benne volt, amit akkor tudtak a világról: nemcsak az igazi tudás, hanem a fikció is, viccek, történetek formájában. Mivel megpróbálták megragadni, miről is szól a világ, megpróbáltak fellelni benne valami rendszert - és ezért mindent belefoglaltak. Az enciklopédia szó a görögből származik, az enkükliosz paideia eredetileg azt jelentette, hogy a 'körben való táncolás által teszünk szert a tudásra'. A pütagoraszi filozófusoknak a tánc harmóniája által sikerült megragadniuk a kozmosz rendszerét. Én a saját buta módomon próbáltam megragadni a butaságot, a buta táncom segítségével kapcsolatot teremteni a butasággal. A butaság enciklopédiája ily módon ironikus: nem törekszik teljességre, nem akarja az egész világot magában foglalni, csak megragadni az univerzumunk közepén táncoló butaságot. A könyv címét is kétféle módon lehet érteni: egyrészt a butaság enciklopédiájaként, másrészt úgy, mint a butaság által írott enciklopédia. Az embert a butasága különbözteti meg az állatoktól, a butaságunk tesz minket emberré. A butaság kényszerítette ki mindazokat a stratégiákat, amelyek megfékezhetik ezt az önpusztító minőséget. Ha nem fejlesztettük volna ki őket, időnek előtte meghalnánk. Az állatoknak megvan az önfenntartó ösztöne, a túlélésre való képessége, de az ember olyan buta, hogy saját érdeke ellen cselekszik - szeszélyből, vagy valamilyen idióta ötlettől vezérelve, amely akár faji, vallási vagy nemzeti méreteket is ölthet. Folyamatosan új és új stratégiákat kell kitervelnünk, és ezeknek a stratégiáknak az együttese alkotja a kultúrát.

 

 

 

Általában az enciklopédiáknak kiegészítő köteteik is vannak...

A nyolcvanas években több könyvet is írtam a butaságról. Az egyik a Morosofie, amely a bölcs butaság és a buta bölcsesség formáit tartalmazza. Egy másik könyvem, a Deskundologie a homo ludensről szól, aki képes játszani a tudásával, képes élvezni a létezést. Ez a könyv útmutatás, hogyan élvezd a bölcsességedet, és hogyan kerüld el, hogy a saját bölcsességed foglya legyél. A könyveim nem sötétek, és bár filozofikusak, próbálnak annyira vidámak lenni, amennyire csak lehet. A világ katasztrofális, és ha meg akarunk szabadulni ettől a benyomástól, jobb, ha megtanuljuk élvezni a butaságunkat. Ez a könyv filozófiája: ha el kell buknod, bukj el a legmagasabb szinten; ha zuhansz, akkor énekelve zuhanj; és amikor buta vagy, törekedj a sokszínűségre, a stílusosságra, hogy megszabadulhass a butaság szürkeségétől.

 

Mi lehet a butaság ellenszere? A humor?

A butaság ellenszere lehet a humor is, de talán inkább a játék. Amikor játszol, tisztában vagy a játékszabályokkal. Most is, miközben beszélünk, meghatározott szabályok szerint - például a nyelvtan, a szókincs segítségével - tesszük ezt. Mindig valamilyen megszokás szerint cselekszünk, akár a váróteremben ücsörgünk, akár sorban állunk. Az a lényeg, hogy élvezzük azt az erőt, amit használunk - ez a játékon keresztül lehetséges. De talán még jobb szó a patafizika, hiszen a patafizikus látásmód képes arra, hogy még a legmegszokottabb helyzetekben is észrevetesse velünk a rendkívülit. Bármennyire is szürke a világ, mindig van valami rendkívüli. Bármennyire is zöld a fű, mindig van két különböző árnyalat. Persze, közhely, hogy minden falevél különbözik, de a lényeg, hogy élvezz minden levelet a fán. Még a legszürkébb, legbanálisabb szituációkban is keresd a boldogság pillanatát. Az egyetlen megoldás a butaság ellen, ha megpróbálod élvezni - elmenekülni úgysem tudsz előle.

 

Miért az esszé nyelvét választottad, hogy a butaságról írj?

Az esszé nyelve nagyon fontos számomra, mert szabadságot ad. Finom vicceket is elrejtettem a könyvben. Hollandiában megjelent egy cikk arról, hogy mennyire nem vagyok eredeti, mert egy román szerző, bizonyos Tvan Slobex már 1957-ben írt a butaságról, a Morosophie Universelle című művében. Erre tényleg van utalás a könyvben, sőt még a könyvből is idézek. Csakhogy a Tvan Slobex név a van Boxsel anagrammája!

 

 

Van saját nyelve a butaságnak?

A klisék, a sztereotípiák, a közhelyek alkotják a butaság nyelvét. Közhelyeket használva értjük meg egymást, de a kliséken keresztül nagyon különös dolgokat is mondhatsz, és ez az, ami eredetivé tehet. Ez még inkább igaz az írásra, mert akkor be vagy zárva a saját világodba. Kijövök és szembesülök veletek...

 

És a saját könyveddel...

Hú, az már jó régen volt, ezt tizenöt éve írtam, úgyhogy számomra is furcsa. Most fog megjelenni a következő könyvem, a butaság topográfiája. Benne lesz a világ összes, közmondásosan buta helye, városa. Olyan kis országban, mint Hollandia, negyven közmondásosan buta város van. Belgiumban nyolcvan, Franciaországban hatvanöt. Szerte a világban találkozhatunk buta városokkal: Németországban, Spanyolországban, Portugáliában. Még Algériában is találtam ilyet. Kivéve persze Magyarországot.

 

Ha a kultúra azon stratégiák összessége, amely próbálja elfedni a butaságot, hogyan tudunk hozzáférni a butasághoz?

A butaság megfogható! Bármelyik pillanatban robbanhat! A butaság az, ami stratégiák kialakítására késztet bennünket. De az intelligencia még nem garancia a butaság ellen. Sőt, a kettő kombinációja még nagyobb bajokkal járhat. A buta emberek azért veszélyesek, mert intelligensek, ha nem lennének intelligensek, nem is hallanánk róluk. Gondolj arra, amikor nagyon mérges vagy, amikor szerelmes vagy - egyszerűen megvakulsz. Vagy gondolj az extázis pillanataira, amikor elveszíted önmagadat, kívül kerülsz önmagadon. Ez a butaság pillanata, ami természetesen megélhető pozitívan is. Mindaddig nagyon kellemes lehet az alkohol-fogyasztás, amíg át nem lépsz egy bizonyos határt, és meg nem részegedsz. De ekkor már érzed, hogy abba kellene hagynod, és ettől kezdve lép a színre egy másik érzés, amely már nem az élvezeté, sokkal inkább egyfajta kábulat, ami egy időben jelenik meg a butasággal: egy különös érzés, ami a butasághoz tartozik. Az új könyvemben sokat írok erről az érzésről. Még nem találtam meg a nevét, valami olyasmi, ami rokon a kábulattal, az extázissal és a butasággal is. Élvezni valamit, ami már nem élvezhető; élvezet a nem élvezetben. Olyan, mintha drogoznál. Tudod, hogy tönkreteszed az életedet, de mégis folytatod, a legjobb tudásod ellenére. A butaság abban van, hogy csinálod - de mégis miért? Ezért az érzésért. A butaság nem tudás, vagy annak hiánya, hanem egy érzés.

 

Mi lehet a viszonyunk a butasághoz?

Annyi aspektusa van! Mindig máshol van, mint ahol elgondolod őt. Nem azért használom a nőnemű alakot ('she'), mert a nők buták, hanem azért, mert a butaság egy nőnemű szó. Nagyon sok női allegóriát ismerünk: az igazság, a bölcsesség, szinte az összes kvalitás nőneműként jelenik meg. Csak a halált jelenítették meg férfiként. De az is igaz, hogy egy csontváz esetében nem lehet meghatározni a nemet - abban az időben, ahonnan ezek az ábrázolások származnak, elég szegényesek voltak a biológiai ismereteink. A butaság allegóriái éppúgy magukban foglalhatják az extázist, mint valamifajta ürességet, vagy hézagot: vagyis az extázis ellentétét is. A butaság megítélése tele van paradoxonnal - akárcsak a könyvem. Nem kerülhetsz a butaságodon kívülre, hogy onnan próbáld megítélni, mennyire buta vagy. Úgy tűnik, csapdában vagy: honnan tudod megítélni például, hogy a tudásod nem butaság-e? Az egyetlen módja, hogy megtámadjuk a butaságot, az, hogy megvizsgáljuk a paradoxonokat: azokat a területeket, ahol patthelyzet áll elő a tudásunkban. Lehet, hogy ezáltal a tudásom határait érintem, de az is lehet, hogy a butaság birodalmában találom magam.

 

 

 

Hogyan olvashatjuk A butaság enciklopédiáját? Lineárisan, vagy inkább mint egy enciklopédiát szokás, fellapozva bizonyos helyeken?

Úgy olvashatjátok, ahogy tetszik. Egyáltalán nem baj, ha különböző helyeken ütöd fel a könyvet. De van logika abban, ahogy a fejezetek egymás után következnek. Induljunk ki a keresztény elgondolás szerinti Paradicsomból! Itt következett be a bukás - számomra ez a butaság pillanata. Ez kényszerített arra bennünket, hogy kifejlesszük az intelligenciánkat, tágabb értelemben tehát ez a civilizáció kezdete. De a civilizáción belül mindig megjelenik egy újfajta butaság, ami azt jelenti, hogy ugyanaz a dolog ismétlődik különböző szinteken, ugyanaz a valami tér vissza újra és újra, csak mindig más alakban. A mozgás egy spirálhoz hasonlít - a spirál pedig a patafizika szimbóluma. A patafizika azt mondja, hogy minden tudás elképzelt tudás, így voltaképpen az én könyvem is csak egy imaginárius megoldás arra nézve, hogyan élvezzük az életet, miközben tudjuk, hogy mindaz, amit csinálunk, butaság. Van egy másik rendszer is a könyvemben. Íme az enciklopédia, ezúttal nem könyv alakban. (lásd a képet - Ephraim Chambers: Cyclopedia című művének címlapja) Ez egy hely, ahol munkások foglalkoznak a legkülönfélébb tudományokkal és mesterségekkel, nem könyveket olvasnak, hanem tanulnak a természettől.

 

 

 

 

Ez volna a könyved topográfiája?

Igen! Gondolom más elképzelésetek volt az enciklopédiáról.

 

Eléggé! Így adódik is a kérdés: mit vársz az olvasóidtól? Számíthatnak arra, hogy a könyv elolvasása után meg fog változni az a mód, ahogyan a világot látják?

Hogy érezzék jól magukat. Ez egy perverz imperatívusz. Remélem, hogy élvezni fogják a könyvemet, de ez egy rendellenes élvezet, mert a tudás, ami a könyvben van, használhatatlan. Amikor rájössz, hogy butaságot követtél el, már késő. A könyvem azt sugallja, hogy már elkövetted a butaságot - itt az ideje, hogy élvezd!

 

 

Az interjút Deák Ágnes és Danyi Gábor készítette.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bookfenc.blog.hu/api/trackback/id/tr842230923

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása